Folia archeologica 40.
Vörös István: Campona – Nagytétény római tábor állatcsontmaradványai
86 VÖRÖS ISTVÁN Kecske — 3 db: agykoponya fr., jobb oldali szarvcsap (2. kép 5.), corpus mandibulae dext. fr. Sertés — 1 db: scapula sin. fr. Őstulok — 4 db: 3 costae sin. fr., scapula sin. fr. Gímszarvas — 3 db: 2 agancság fr., pelvis sin. fr. Az állatcsontok méreteit az 5. táblázat tartalmazza. 4. A-^ állatok rövid zoológiai jellemzése 4.1. Háziállatok Szarvasmarha A szarvasmarha maradványok anatómiai megoszlását a 2. táblázat mutatja be. Az állatok jellemzésére 34 csont méretadata használható fel (5. táblázat). Három frontale töredék alapján megállapítható, hogy ezen állatok homloka hosszú (A — N: 220 mm), keskeny volt (fél fejéi szélesség: 80, 83 mm); legkisebb frontale szélesség (fs —fs): 175 mm; egy esetben a legkisebb frontale szélességének a fele 90 mm; a for. supraorbiták közötti távolság (Sp—Sp): 120 mm. A homlok domború vagy kissé homorú; a fejéi egyenes vagy 1 csúcsos. A szarvcsapok eltérő méretűek, oldalt előre-felfelé hajlanak. A szarvcsaptöredékek hossza 140 — 210 mm n-3; a szarvcsapbázis legnagyobb átmérője 42—63 mm; legkisebb átm. 38 — 49 mm; báziskörméret 127- 180 mm n-4. Az alsó М]_з hossza 79—90 mm n-2; az M- hossza 34,5 — 40 mm n-4. A mellső végtag esetében a scapula maradványok a meso, a radius a meso és macro, a humerus és a metacarpus a macro méretkategóriákba 7 tartoznak. A hátulsó végtagnál a femur és a tibia maradványok a micro, a metatarsus a meso és a macro, az astragalus a marcro méretkategóriába tartoznak. Az os phalangis I mediansagittalis hossza 47—59, a prox. epiph. sz. 25—32 mm, n-6. A macro méretkategóriába tartozó postcraniális csontok egy erős, nagytestű ún. magas (130—139 cm) testmagasságú fajtához tartoznak. A tábor egyetlen ép szarvasmarha hosszúcsontja egy tehén metatarsusa (Táborbelső 5/a-ból 1. kép; 3. kép 1.) hosszúság méretéből MATOLCSI módszerrel 8 számított marmagassága 119,7 cm, közepes testmagasságú. Kiskérődzp A tábor feltárt területéről 7 juh és 13 kecske maradványa került elő. A juh szarvcsapok között az oldalra hajló, rövid „kecskeszarv szerű" tőzegjuh típusú, a pödrött szarvú, és a hosszú vastag háromszög keresztmetszetű csigás rézjuh típusú (2. kép 2.) szarvcsap fordult elő. A jobb oldali pödrött szarvcsap (2. kép la —b.) a castellum vallumából (4/a 1. kép) került elő. A szarvcsap kör keresztmetszetű, csak a bázis lateralis oldalán 7 Vörös 1982, 133. 8 Matolcsi 1970. 9 Teicbert 1969.
