Folia archeologica 40.

T. Dobosi Viola - Homola István: Tipológiai-technikai megfigyelések pattintott kőeszközökön

AIEGEIGYELÉSEK PATTINTOTT KŐESZKÖZÖKÖN 51 csúcsot (sarkos árvéső!) képeztek ki. Ha a mai acél fűrész 2 — 3 fogával összehasonlítjuk ezeket a fogakat, nagy hasonlógásot fedezhetünk fel a fogak szög-kiképzésében. Döntő különbség viszont, hogy a fűrészek és a hagyományos fogazott szerszámok fogai egy síkban helyezkednek el, jelen esetben a fűrészelésre is alkalmas szerszámok hegyei viszont nem. A köbetétekkel nem lehetett a mai értelemben •ett munkafolyamatot elvégezni. A kőbetéteket egy hosszanti irányban elhasított csövescsontba illesztjük úgy, hogy csak a hegyek látszódjanak ki, egy-egy betét esetén 2—3 fogú fűrész a végeredmény. Ebben az esetben nem a fűrész mozog az anyagban, hanem a megtámasztott/rögzített csonton a két kézbe fogott fűrészelendő fadarab. (5. ábra) A módszer ma is használatos. A mai hagyományos fűrészek fogszögei: lombos puhafához és fenyőhöz 60°, cserhez és akáchoz (kemény lombos fához) 75°-ra kell a fűrészfogakat reszelni. A fűrésznek is meghatározható eszközök (48/33, Pb 64/32, Pb 83/585) fogszögei 70—90° között vannak, megközelítőleg egyeznek a mai fűrészfog-szögekkel. Ismét hangsúlyozni kell azonban a szilánkok véletlenszerű, esetleges leválását a kőeszközökről, akár készítés, akár használat közben. A kettő nem mindig különböztethető meg. Néhány fokos szög-eltérés a tűrési határon belül a kézi, egyedi előállítás rovására írható. Általánosan elmondhatjuk, hogy a kőeszközök fog-szögei inkább fölfelé térnek el a mai gyári készítmények ideális szög-értékeiA forgácsolás nélküli alakítás a hajlítás és hasítás. A hasítás szerszáma az ék (6. ábra). Hatékonysága az ékszög növekedésével arányosan nő, ugyanígy nő az ék beveréséhez szükséges erő is. Az ékeket fa-, csont-, agyar- és agancs hasítására használhatták. Az ékek munkaélének ideális szöge 20—30°. Általában betétként használták. Alapkövetelmény, hogy a kőbetét szilárdan rögzüljön a foglalatban, ezért a ragasztással kombinálják a munkafolyamat közben az ékre visszaható szorítóerőt. A leletanyagból kiemelendő a Pb 85/15 és a Pb 64/127. sz. kőszerszám. Az ékkel szembeni felületen tapasztalható ütés-nyomok bizonysága szerint ezeket a kőbetéteket úgy helyezték nyélbe, hogy a kéz biztonságos távolságra kerüljön a munkaeszköztől. Az ékkel ellentétes felszínt nem fedte a foglalat, hogy az ütés erejét ne tompítsa semmilyen ütköző anyag. tői. 4*