Folia archeologica 40.

T. Dobosi Viola - Homola István: Tipológiai-technikai megfigyelések pattintott kőeszközökön

MEGFIGYELÉSEK PATTINTOTT KŐESZKÖZÖKÖN 43 Az anyag keménységgel gondok voltak. Az irodalomban talált táblázatok adatait egyrészt Mohs-féle karc-keménységben adják meg, másrészt Brinnel-féle nyomás-ellenállás szerint, esetleg valami egyedi kísérleti eredményt fogadnak el etalonnak.

1

5 A két index az anyag más-más tulajdonságát jegyzi, átszámítani nem lehet. A vízszintes tengelyen a Mohs-keménységi értéket vettük alapul, a Brinnelértékeket viszonyítottuk, mivel az anyagnak e két mért tulajdonsága arányos. Ezért ezek közelítő értékek, az eredményt csak kevéssé befolyásolhatják. Mivel a megmunkálandó anyag keménysége és a megmunkáló szerszám munkaélének szöge egyenesen arányos, az egyenes origo-ja a legpuhább anyag és a legkisebb szögérték. (1 — 2 táblázat). A két diagramon feltűnő az egyazon anyagból, de más céllal készült eszközök legalacsonyabb szögértéke. Az árvésők 20—30° között indulnak (10 db.), majd 10° szünet. A vakaróknál a 20—35° közötti indulást követi mintegy 15°-nyi szünet. Feltűnő az obszidián vakarok 30—35°-os indulása. Az obszidián törékenyebb anyag, mint a kova, erős nyomásra a vékony forgácsoló él könnyen sérül, lepattan. Ezért meredekebb, nagyobb szöget kell adni a szerszámnak. A körszelvények, hornyok készítésére alkalmas vakaróbetétek munkaéle fa és csont megmunkálására a legalkalmasabb, zöme a keményfa — agancs tartományba tartozik. Az obszidián nyersanyagból készült forgácsoló szerszámok élszögének szórása szűkebb, átlagérték 70° körül. A vésők különféle változatainak munkaéle meredekebb az élszög nagyobb, a munkáéi rövidebb. A nagyobb élszög keményebb megmunkálandó anyagot feltételez: a munkaéleket friss csövescsont keménységű anyaghoz méretezték. A vésőkön belül az obszidián nagyobb élszöge ismét csak a nyersanyag ridegségével lehet összefüggésben. A táblázaton 10°-os szögeltérés egynegyed rész keménységi értékváltozást eredményez. Ez az érték kb. az erdei fenyő és a lucfenyő keménysége közötti különbségnek felel meg. Az élszögeknél az ideálistól ± 5°-nyi eltérést írhatunk az előállítás esetlegességének vagy a nyersanyag rejtett egyenletlenségeinek a rovására. A grafikonokból kiolvasható értékelés megfelel a várakozásnak: számszerű, objektív adatokkal is alátámasztják ennek a két szerszám-típusnak eszköz-készítő funkcióját. A 3. táblázaton összefoglaljuk a vizsgált anyag típusmegoszlását a hagyományos régészeti terminológia és a kísérleti tapasztalatok alapján, hogy utána sorra vegyük az egyes szerszámok jellegzetességeit (3. táblázat). Л vésők: egyélű forgácsoló szerszámok, vésésre, vágásra, metszésre használják. Az él lehet egy- és kétszántú, egyenes, ferde vagy ívelt élvonalú. Recens (acél) vésők élszöge: 22 — 30. A metszőszöget a munka természetétől függően a véső tartásával magunk adjuk meg. A vésőket alkalmazásuk szerint csoportosítjuk: — lapos- vagy asztalosvéső — lyukvéső (egyenes élű árvéső?) — pántvéső 1

5 A csontoknak, agancsoknak nem a keménységét, hanem a hajlító szilárdságát, rugalmasságát vizsgálják általában, mert az irodalomban nem mint a munkafolyamat tárgya, hanem mint a munka eszköze vagy a munkaeszköz egy része szerepel. Kovács, Gy. 1958 26. Vitres, L. 1964 204. Ohmacbt, R.-Sárközi, Z. 1962.