Folia archeologica 40.

T. Dobosi Viola - Homola István: Tipológiai-technikai megfigyelések pattintott kőeszközökön

MEGFIGYELÉSEK PATTINTOTT KŐESZKÖZÖKÖN 39 G. Laplace

4 továbblép, a vélhetően azonos vagy közeli funkciót betöltő eszközökből csoportokat alakít ki. Módszere már jobban illeszkedik a hazai leletanyaghoz. Ezeknek a típuscsoportoknak előnyük, hogy általánosabb érvényűek az egyedi eszközmeghatározásnál, s el lehet tekinteni az egyes típusok közötti kevésbé lényeges, a funkciót alapvetően nem befolyásoló különbségektől. A típusok csoportosítása azonban esetenként úgy (is) átrendezheti az információkat, hogy jobban kidomborodik a településen végzett munka jellege, mintha egyedi típuslista alapján összeállított kumulatív grafikonokat értékelnénk. Nagy lehetőségeket rejt magában annak a problémának további, alapos elemzése, hogy vajon a település funkciója meghatározhatja-e oly mértékben a régészeti leletanyag karakterét, hogy az elfedje vagy kiszorítsa a kulturális — kronológiai attribútumokat. Az alapmunkákat gyorsan követte Vértes László nevezéktani cikke.

5 Nagy vállalkozás volt az UISPP kezdeményezésére 1964-ben elindított Glossarium Archaelogicum sorozat. W. Chmielewski koncepciója alapján a fontosabb típusoknak egy-egy füzetet szentelve, 25 nyelven adták meg az eszközök nevét, jól értelmezhető, világos rajzok kíséretében.® A paleolit kőeszközök magyar elnevezéseinek egy része megosztja a véleményeket. A tudományság francia eredetű, a terminológia is francia. Lefordítása vagy az eredetitől független magyar elnevezés megalkotása nem mindig sikerül maradéktalanul. Meghonosodott a szakirodalomban Herman Ottó javaslata, a szakóca (coup-de-poing = biface, hand-axe)

7. A chopper — chopping-tool típusnevek magyar változata, a hasító — hasogató már kevésbé általános. Magam személyesen nem érzem meggyőzőnek a racloir-Schaber-kaparó és a grattoir-Kratzer-vakaró magyarítást, mert éppen az eszköztípusok feltételezett funkciója és a neve között érzek egy kis ellentmondást. Az elnevezések azonban elfogadottak, módosításuk így már nem célszerű. Nem kerülhetjük meg a burin — árvéső problémát. Ez az eszköztípus a legkarakteresebb, legnépszerűbb felsőpaleolit szerszámtípusok egyike. Népszerűsége nemcsak az őskőkorban nyilvánvaló (mindenütt magas százalékban van jelen), de a kutató szakemberek is leggyakrabban ezt a típust teszik vizsgálódásuk tárgyává. Csoportosításának számos lehetősége van, vizsgálják előállításának, nyélbe foglalásának, használatának módját, lehetőségeit, az egész eszközt vagy csak egy kis részét, megírták a burin kutatástörténetét is.

8 Magyar elnevezésére Vértes L. az árvéső terminus technicust javasolja és használja következetesen.

9 Legvitatottabb elnevezésünk. Két különböző nyersa4 Laplace, G. 1964 5 Vértes, L. 1960 68-83. * Glossarium Archeologicum 1964 A sorozat csak hiányosan hozzáférhető a számomra. A magyar terminológiát Vértes L. állította össze. 7 Nem kis találékonyságra vall Herman Ottó javaslata, amikor a balatoni „jegellők" hosszúnyakú, vésőszerűen formált, nyélre rávert eszközéről nevezte el a miskolci leleteket szakócának. Herman, О. 1887 380-381. Herman, О. 1893 169-183. 8 Bordes, F. 1965 3-4. Morias, H. L. 1966 50-65. Bordes, F. 1967 Fig. 7. Filippo, A. K. 1983 16-21. Fenstel, Ii. 1985 Fig. 68, 86. és mások. » Vértes, L. 1960 71.