Folia archeologica 40.

H. Kolba Judit: A losonci ékszerlelet

188 H. KOLBA JUDIT ves, elsősorban gyémántos, rubintos és türkizes gyűrűk, általában zománcos díszítéssel a gyűrűfej két oldalán.

4

0 Legközelebbi párhuzamokat ismét a csengeri lelet gazdag együttesében találhatunk, a szirmos kőfoglalások és a kis ékköves, gyémántos gyűrűk egyszerűbb változatai a losonci darabok, így koruk ugyanúgy a 16. század 2. felére, 17. század legelejére tehető. Csodálatosak a nyakéktöredékek, sajnos, csak az „S" bogláros ékszerből maradt annyi, amely egy teljes nyakravalóhoz elég. A többiek egy része valószínűleg a szakszerűtlen feltárás alkalmával tűnt el. A töredékekből is felismerhetők azok a nyakláncok, melyeket szorosan a nyak köré, vagy hosszabban, a nyakkivágásba, selyem ill. bársonyszalagra varrva viselt egykori tulajdonosuk. A kisebbeket a ruha szegélyére vagy a felső ruha egyéb részeire felvarrva is hordták

5

0, amint ezt a korszakból fennmaradt arcképeken megfigyelhetjük. A küküllővári és a boldvai

5

1 leletekben fej díszen, pártán is hasonló felerősített boglárokat találtak. Korhatározó az ékszerek technikája: különösen a zománcokban kis körökkel, csillagokkal díszített boglárok. Ennek a technikának a leggazdagabb gyűjteménye a csengeri és a küküllővári

5

2 leletekben maradt meg, s ezekhez szervesen csatlakoznak a losonci kripta boglárjai. A lényeg: a sima aranylapra kis rekeszfalakat erősítettek, a boglárok mintájának megfelelően, s ezek közét töltötték ki színpompás zománcokkal, s ezekbe a kis zománcos szirmokba apró arany pontokat, köröket, esetleg kis ,,S" alakú lemezeket ültettek, így a zománc még csillogóbb lett ezektől a felületbontó díszektől. Ezt a technikát Magyarországon előszeretettel készítették. Elsősorban Kolozsvár ötvösei voltak e szép munkák tervezői és készítői, igazolják a csengeri és küküllővári boglárok egy részének hátlapjára forrasztott kis lemezek, a kolozsvári ötvösök nevének kezdőbetűivel.

5

3 A losonci lelet díszöveinek párhuzamait is a csengeri övek között találjuk.

54 Hasonló vésett, öntött elemekből, csuklós ill. kis láncokkal összekötött tagokból állnak. Nemcsak magyar jellegzetesség, de nálunk igen kedvelt ruhadísz volt. Az öv hagyománya a magyar viseletben egyébként is évszázadokra vezethető vissza, s a 16. században újabb reneszánszát éli az ékszerként ugyanúgy, mint hasznos tárgyak felfüggesztésére szolgáló darab. Mint a csengeri, mind a losonci övek elsősorban fiatal lányok ruhájához készültek. A keltezéshez korabeli párhuzamokat nem csak magyar területen találhatunk. Lengyelországban, Szczecin 2. világháborús bombázása hozott a felszínre egy csodálatos leletet, mely a Kreuzkirchében (St. Kereszt templom) I. Ferenc szczecini és pomerániai herceg sírjában, rendejelekkel együtt került elő.

55 Az ékszerek a csengeri lelet darabjainak tökéletes másai: hasonló reneszánsz köves gyűrűk, dióbeles láncok, s ami a számunkra a legfontosabb, ugyanolyan 4

9 Höllrigl \9ЪА. 79. kép. 1-16. 99-101., Hlatky 1938. VII. - VIII. tábla, 79- 87; Radvánszky 987. 188. kép, 347. 5,

1 Nádasdy Fercncné Esterházy Julianna 1656-os képe (Radvánszky 1987 Nr. 149. 344;) Esterházy Pálné Thököly Éva 1682 és Nyári Krisztina 1624 körül (Művelődéstörténet III. 375. ill. 383, Kiállítás 1988. Nr. 9, 12 és 72, C.104, 31 és 36.) 5

1 Bunta 1977, 230. 21. kép; Nagy K. 1982. 56-59. 48. kép. 5

2 Bunta 1977, 273; Höllrigl 1934. 101-106, 80. kép. 5

3 Höllrigl 1934, 103-106, 81. kép; Bunta 1977. 231-236. 14. és 26 kép. 5

4 Höllrigl 1934, 110. 83. kép. " Kr^ymuska— Fafitts 1976. A pompás lelet darabjai a szczecini Nemzeti Múzeumban vannak, MNS/Rz'2555-2571. ltszámon.