Folia archeologica 39.

Szathmári Ildikó: Korai tűtípusok a bronzkorban a Dunántúlon

<58 SZATHMÁRI ILDIKÓ A szlovákiai leletekben ritka a lapátfejű tű. Csak egyetlen díszített töredéke fordul elő a Vel'ky Grob-i temető 39. sírjában, de ez alig hasonlít a dunántúliakhoz.

7

5 Ugyanez mondható el néhány csehországi lapátfejű tűről is.

7

6 Szintén más jellegűek (fejrészüknél röbbszörösen visszahajtottak) a burgenlandi díszítetlen (Loretto típus),

7

7 vagy az alsó-ausztriai díszített fejű tűk (Gollnsdorf típus).

78 A dél-németországi, ausztriai lapátfejű tűk megjelenése, és az egészen más jellegű kisapostagi, vatyai sírokban meglévő, viszonylag kis területen elterjedt darabok között közvetlen kapcsolatot nem tételezünk fel. Ez utóbbiak létrejöttében elsősorban a helyi hatások játszhattak szerepet.

7

9 A nagyon széles körben elterjedt pödrött fejű tűk különböző variációi a bronzkor korai időszakától a későbronzkorig megvannak. Általánosan előforduló típus, mely a legtöbb népesség emlékanyagában megtalálható, nemcsak a Kárpátmedencén belül, de távolabb, Itáliában is.

8

0 Egy tipikus példája került elő a dunaújvárosi temető 263-as sírjából is, egy ciprusi tű mellől (7. ábra 2). A kisapostagi temető szórványai között is több van (5. ábra 1—3, 8). A szlovákiai leletanyagból szintén nagyon sok pödrött fejű tűt ismerünk: A Nitra kultúra sírjaitól kezdve, a Hurbanovo csoporton keresztül, egészen a későbronzkorig.

8

1 Valószínű, hogy a dunántúli sírokban is oly gyakori pödrött fejű tű, DNy-szlovákiai hatások eredményeként terjed el az említett lelőhelyeken. A fentebb ismertetett korai dunántúli tűtípusok közül meg kell még említenünk a fű^falevél alakú tűt, melyet csak a dunaújvárosi temető kisapostagi sírjából (7. ábra 7), és a kisapostagi temető egyik szórványából ismerünk (5. ábra 5). Közvetlen párhuzamait nem találjuk meg a Kárpát-medence környékén. A kislengyelországi (Chlopice-Veselé, Mierzanowice kultura)

8

2, és a szlovákiai (Nitra, Ivostany kultúra)

8

3 korai időszakban megjelenő, többnyire rézből készült, hasonló elnevezésű tűknek nincs köze a korai bronzkor legvégén megjelent dunántúli darabokhoz. Dolgozatom kötött terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a dunántúli legkorábbi tűtípusokkal együtt előforduló egyéb fémmellékletek vizsgálatára is bővebben kitérjek. A kisapostagi, vatyai, gátai sírokban nagy általánosságban megjelenő bronzékszerekről (bronzlemezek, spirálcsövek, pitykék, stb.) itt nem szólok. Említést kell tennem viszont a dunaújvárosi 480-as sírban megjelenő poncolt díszű szívalakú csüngőről (7— ábra 6), mely jelenleg ennek a csüngőtípusnak legkorábbi előfordulását jelenti. A szívalakú csüngők a közélső bronzkor folyamán a vatyai és mészbetétes kultúrákban válnak gyakorivá.

8

4 À gátai kultúra hegyeshalmi temetőjének 9. sírjában előkerült hajkarikatöredékből csak következtetni lehet eredeti formájára (8. ábra 22 — 23). Elképzel7

5 Chropovsky 1960, Taf. XV/1. 7

6 Novotná 1980, 28. 7

7 Schubert 1973, Taf. 12/8, 9. 7

8 Schubert 1973, Taf. 17/3. 7

9 Bóna 1975, Taf. 27/2. Az említetteken kívül még ezt a töredéket is ismerjük. 8

0 Novotná 1980, Taf. 3-5.; Carancini 1975, Taf. 5-10. 8

1 Novotná 1980, 29-40. 8

2 Gedl 1983, Taf. 1/1, 2. 8

3 Novotná 1980. Taf. 1/1, 2. 8

4 Bóna 1987, 69-70.