Folia archeologica 39.

Szathmári Ildikó: Korai tűtípusok a bronzkorban a Dunántúlon

<58 SZATHMÁRI ILDIKÓ tehát a ruhák rögzítését szolgálták, s nem ruhadíszek voltak. Ezért hiányoznak az idolokról is.

3

9 Ezt a tényt látszanak alátámasztani a Maros kultúra mokrini,

40 ill. Dél-alföldi csontvázas temetőiben előforduló

4

1, többnyire páros bronztűk melyek szinte mindig a halott melléről, vagy vállrészéről kerültek elő. (A dunaújvárosi temető kisapostagi sírjaiból két esetben ismerünk páros tű előfordulását). Valószínűleg ez alkalommal két oldalt, a ruha felsőrészét foghatták össze. Egy másik esetben, a gátai temető egyik sírjában, a két tű a vállon, és a deréktáji rögzíthette az öltözéket.

4

2 Gyakori azonban, hogy csak egy tűt helyeznek a sírba, mint például a hegyeshalmi temető 5. és 9. sírjában, vagy a kisapostagi temető sírjaiban. A férfi és női nem viseletének szempontjából döntő fontosságú lehet, hogy milyen arányban fordulnak elő a tűk a két nem sírjaiban. Korábban úgy vélték, hogy a tűk kizárólag női viselethez tartozhattak. A tápéi temető elemzése kapcsán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy férfi sírokba is helyeztek tűket, legalábbis a későbronzkorban. A női sírokban párosával, a férfi sírokban szólóban találták, s ez a két nem ruházatának különbözőségére utalhat.

4

3 A tűk funkcionális szerepe mellett, több megfigyelés is valószínűsíti, hogy egyszerű ékszerként, (haj) díszként, is használták.

4

4 Nem lehet véletlen, hogy a bronzkorban elterjedt bronztűk többféle formában jelennek meg. Ezek, — a többi ékszerrel együtt, feltétlenül az akkor létező divatot is reprezentálták! Bronzkorunk fémművességének jellegét a különböző mértékű, de több irányból érkező (keleti, déli, nyugati) népmozgalmak együttes hatása határozta meg. A korai időszakban használt eszközök, ékszerek nagy része importáruként került a területre, de időnként helyi készítményekkel is számolnunk kell már.

45 Nem sokkal később alakul ki az Alpok térségében, a Szudéta-vidéken azaz itáliainyugat-európai hatásokat mutató, sztyeppei elemeket is magába foglaló középeurópai fémművességi központ, mely a Dunántúl bronzkereskedelmét, fémművességét hosszú időre meghatározta. Ez a folyamat jól nyomon követkető a korábban ismertetett kisapostagi, vatyai, gátai tűleleteken keresztül is. A különböző őskori tűk nagyobb, összehasonlító vizsgálatához, alkalmas anyagot kínálnak a folyamatosan megjelenő Prähistorische Bronzefunde sorozat tűkötetei.

4

0 A Ny-magyarországi tűkről 1983-ban megjelent munka a Dunántúlon előforduló korai tűtípusokat nem tartalmazza.

4

7 A ciprusi hurkos fejű tűk különféle változtai, a pödrött fejű, ovális lemezes fejű, lapátfejű, fűzfalevél alakú tűk a korai bronzkor végén, középső bronzkor elején általánosan elterjedt típusok voltak, nemcsak Ny-Magyarországon, de a környező területeken is. A dunántúli fémtűk egyik legkorábbi előfordulását a csepregi csontvázas sírban találjuk meg, amely a korai bronzkori Oggau-Sarrod-i csoport leleteit 3

9 Schumacher 1985, 23. 4

0 Giric 1971, Taf. IX-XVIII.; Giric 1984, 49. 4

1 Bóna 1975, Taf. 118, 126. 4

2 Bóna 1975, Abb. 27. 4

3 Trogmayer 965, 59 — 62. 4

4 Trogmayer 1965, 64.; Kovács 1977, 60. 4

5 Bándi 1980/b, 118-119. 4

6 R. Essen: Die Nadeln in Polen II(Mittlere Bronzezeit) PBF XIII/9. 1985. 4

7 Rihovvsky 1983,