Folia archeologica 39.

Szathmári Ildikó: Korai tűtípusok a bronzkorban a Dunántúlon

<58 SZATHMÁRI ILDIKÓ ezen a részén, s az előkerült telepek, temetők mielőbbi feldolgozása nagymértékben hozzájárulhatna a dunántúli bronzkori népekről alkotott ismereteink gyarapításához.

3

2 Vns^tasomorja-Tímárdombon, az Új Élet Tsz homokbányájában homokkitermelés közben már 1965-ben zsugorított csontvázas sírokra bukkantak. Ezt követően, kisebb nagyobb megszakításokkal leletmentő ásatásokat végeztek a mosonmagyaróvári múzeum irányításával.

3

3 Az előkerült sírok és mellékletei a bronzkori gátai kultúra emlékanyagába sorolhatók. Az erősen bolygatott sírok leletei között több fémtárgy is előfordult, köztük a kultúrára annyira jellemző arany noppenring, trianguláris bronztőr, különféle bronz viseleti tárgyak, bronztűk. A 13. sír téglalap alakú lekerekített sírgödrében (h: 190 cm, sz: 100 cm, m: 130 cm) egy erősen elkorhadt állapotban lévő csontvázat találtak. A bolygatatlan váz valószínűleg a bal oldalán feküdt, felső testével háton. Karjai könyökben behajlítva, a kézfejekkel a vállakra volt helyezve. Koponyája kissé bal felé dőlt. A koponya bal oldalán, az alsó állkapocsnál közvetlenül egy egyenes szárú, spirálkarban végződő fejű ciprusi tű feküdt, hegyével az álcsúcs felé (h: 7,6 cm) (7. ábra 8). Ugyancsak itt, a bal váll fölött, szájnyílásával a koponya felé, oldalára dőlt, kettős csonkakúpos testű, profilált hasú és nyakú füles bögre, összetört állapotban (pá: 9 cm, fá: 3,3 cm, m: 11,4 cm) (7. ábra 9). A sír tájolása DNy —ÉK-i volt. Hegyeshalom-Újlakótelepen 1965 nyarán az új lakótelep építése során bukkantak csontvázas sírokra. A helyszínre érkező régész, Pusztai Rezső már csak az elmondottakból értesült a „kiásott" sírok helyzetéről, és mellékleteiről.

3

4 A csontvázanyag teljes egészében, az edények egy kivételével mind elpusztultak. A megmaradt jellegzetes gátai edény szerencsére elég volt ahhoz, hogy a temetkezés korát még a leletmentés megkezdése előtt megállapíthassák. Az ásatást több szakaszban végezték, részben még 1965 őszén, részben a következő években, melynek során sikerült a temető legjelentősebb részét feltárni. A kirabolt, illetve bolygatott sírok ellenére, a megmaradt kerámia és fémmellékletek arról tanúskodnak, hogy a gátai kultúra embere halottait gazdagon „felszerelve" temette el. A fennmaradt ékszerek között igen gyakoriak voltak a bronzspirálból és dentálium kagylóból álló nyakláncok, hajfonatgyűrűk, karspirálisok, és több sírban találtak a halott koponyája mellett, vagy a mellén bronztűt is. Az 5. sír téglalap alakú, lekerekített sírgödrének alján (h: 110 cm, sz: 70 cm, m: 110 cm), egy jobb oldalára fektetett csontváz feküdt zsugorított helyzetben, felhúzott térdekkel, arca elé hajlított kezekkel. A kézkönyök és a térd között, egy rövid nyakú, egyfülű, díszítetlen fazék töredékei feküdtek (pá: 14,4 cm; fá: 7,2 cm; m: 16,3 cm) (8. ábra 2). A nyakon bronz spirálcsövekből és dentálium kagylókból álló háromsoros nyakék volt (8. ábra 3 — 8; 10—15). A koponya alól egy hajlított szárú, fejrészénél négyszeresen tekercselt ciprusu tű került elő (h: 10,4 cm) (8. ábra 1), melynek fülénél egy kis, gömbtestű borostyángyöngyöt 3

2 Győrszemere - Tóth-tag, RF. 38(1985) 12.; Kajárpéc-Pokolfadomb, RF. 38(1986) 12, 15.; Korábban, gátai temetők: Hegyeshalom-Újlakótelep, Pusztasomorja-Tímárdomb, Pusztai Rezső ásatásai. AÉ. 93(1966), 292.; AÉ. 94(1967), 218. 3

3 Az ásatást Pusztai Rezső végezte. MNM. Adattár XII. 137/1969; XVIII 167/1972; XVIII168/1972. A temető teljes leletanyagát Figler András dolgozza fel, akinek ezúton fejezem ki köszönetemet, hogy a sírok közlését átengedte. 3

4 MNM Adattár XXIII 312/1966; V 99/1967. A leletanyagot Figler András dolgozza fel.