Folia archeologica 39.

Nagybákay Péter: Címeres ostyasütővasak a Magyar Nemzeti Múzeum-ban a 15-16. századból

214 NAGYBA KAY PÉTER Körirata: „VLLRICH.GASSNER.ANO.DOMINI.l.5.9.7". A körirat számára üresen maradt további helyet ízléses, virágos indadísz tölti ki. (10. kép) A Gassner család polgári címerét 1532-ben adományozta V. Károly császár. Ebben, a jobbharánt vágott pajzsben egy-egy csillag található. A családból Ulrich Gassner, a Konstanz közelében fekvő Nellenburg erdőmestere és testvére, Wolfgang 1558-ban szarvassal díszített harántpólyával bővítették ki címerüket. Ez nyilván a Szent Eusztáknak, vagy az ismertebb Szent Hubertnek, a vadászok és erdészek hagyományos védőszentjének legendájából származó attribútummal, az agancsai között kereszttel ábrázolt szarvas képével áll szoros összefüggésben. Bár az ostyasütővas címerében vízszintes a pólya, kétségtelen, hogy a család és a személy azonos. Az 1606-ban nemesi rangra emelt Gassner család már rózsákkal kísért zergét viselt címerpajzsának pólyáján.

4

3. Ez a tény azért lehet esetleg érdekes, mert vizsgált sütővasunk másik lapját egy pajzsba nem foglalt, füves, virágos földről jobb irányba ágaskodó zerge képe díszíti. Körirata: „VRSVLA. BOCKHMEIERIN. ANO. DOMINI. 1. 5. 9. 7" (11. kép) Bockmeier a feleség családi neve, és a zerge valószínűleg a Bockmeier család választott beszélő címerének előképe. Talán éppen innét került a zerge motívum a nemesi rangra emelkedett Gassnerek címerébe? A nagyon szépen egymáshoz illő két sütőlap vésete kitűnő, biztos vonalvezetéssel készült. A sütőlapok átmérője 15 cm. Leltárszám: MNM Középkori Osztály 85/1899. (Vétel Beöthy M.-től) 6. Az országcímeres ostyasütővasak közül szép vésésével kiemelkedik egy 1537-ben készült darab, amely az Ózd környéki gyűjtés eredményeként 4

4 került a múzeumba az 1.) szám alatt ismertetett 15. századi sütővassal együtt. Egyik sütőlapján a bajor címer képe látható: Négyeit tárcsapajzs 2. és 3. mezejében a mai napig használt rutás bajor címer, az 1. és 4. mezőben pedig Pfalz címere, az ágaskodó, koronás oroszlán képe látható. A pajzsot dekoratív, levélszerű címertakaró övezi, a jobbra néző, rostélyos sisak fölött a sisakdísz: két, rutás nyitott sasszárny között a pajzsbeli oroszlán jobbra néző, növekvő alakja, felemelt hosszú farokkal. A címer stílusában alig különbözik a Johannes Aventinus 1522ben kiadott Bajor Krónikájának címlapján látható bajor hercegi címertől.

45 A körirat: „VEBMN TONININIANET + +IN EDERNVN: 1537" A hibásan vésett körirat helyes szövege: Verbum Domini manet in aeternum = Isten igéje megmarad örökké. (12. kép) A másik sütőlapon nagyon szépen metszettt, leveles, volutás díszítéssel körülvett, téglalap alakú tábla látható, két oldalán egy-egy rombuszalakú keret nyúlvány akasztóval, a következő szöveggel: „OANIM A :MEA : SPER A :I N:DEO:QVONIAM:AD HVCCONFITEBOR:! 4

3 Siebm. BG. 1888, 45. Taf. 46. 4

4 Soltész 1983, 175-177. képe: 184. 4

5 Storchenturm 1979, 35.