Folia archeologica 39.
Nagybákay Péter: Címeres ostyasütővasak a Magyar Nemzeti Múzeum-ban a 15-16. századból
208 NAGYBA KAY PÉTER egy Herberstein férj feleségéről vagy egy Herberstein leány férjéről lehet csak szó, mégpedig csakis a 16. században és mindenképpen 1522 után. A Siebmacher Herberstein-családfáján 3 6 azonban csak a férfitagok szerepelnek feleségeikkel. A 16. századi Herberstein feleségek címereinek gondos átvizsgálása után azonban szerencsére azonosítani lehetett a sakkozott, vagy kályhacsempés címert. Caspar von Herberstein-nek ugyanis Wandula von Mansdorf volt a felesége, a Mansdorf címer pedig — bár a csempék vagy négyzetek száma sűrű ingadozást mutat — kétségkívül megegyezik a sütővasunk másik lapjába vésett címerrel. 3 7. A férj tehát: Caspar von Herberstein , az ún. „sváb szövetség"-ben Waldburg főasztalnok első hadi kapitánya („im schwäbischen Bund des Truchsessn zu Waldburg oberster veldhauptman"), 1547-ben lovag („Ritter"), később Károly király étekfogója („Königs Karls Fürschneider"). A feleség: Wandula von Mansdorf( er), az utolsó, 1535-ben elhunyt Mansdorf, Hans leánya, Bernhard von Khevenhüller özvegye. Esküvőjük dátuma: 1550 február 17. A sütővas tehát feltehetően 1550-ben, vagy röviddel ezután készülhetett. Magyarországra kerülésének semmi nyoma nincs, azonkívül, hogy a Herbersteineket éppen a 16. századi török —magyar harcok kapcsán sűrűn találjuk Magyarországon. Caspar testvére, Christoph például 1541-be Buda alatt esett el, Nagybátyjuk, Sigmund Herberstein, a híres diplomata pedig utoljára 1551-ben járva Magyarországon az 1527-ben Tokajnál elesett unokaöccse, Günther Herberstein sírját kereste fel. 3 8 A sütővas körlapjainak átmérője 20 cm Leltárszám: MNM Újkori Osztály 87/1910. 3. A következő sütővas egyik lapját a köriraton belül csaknem teljesen kitölti a korabarokk körvonalú négyeit tárcsapajzs: 1. mezejében befeléforduló, ágaskodó oroszlán, a 2. és 3. mező vízszintesen vágott, alsó fele sakktáblaszerűen kockázott, fölötte hosszúhajú, meztelen férfi növekvő félalakja, jobbjában fölfelé fordított horgonyt tart, a 4. mezőben emberarcú félhold fölött 8 ágú csillag. Körirata: „HANS VON GORTSCHACH ZV GROS 1557" (6. kép) A név és a címer azonosítása után megállapítható volt, hogy a régi karintiai lovagi nemzetségből származó, majd Alsó-Ausztriába került Görtschacher család egy tagjáról van szó, mégpedig arról a Hans von Görtschach-tó\, aki I. Ferdinánd császár és magyar király titkos tanácsosa és ugyanakkor a magyar hadsereg „szemlélője" (felügyelője) volt („Mustermeister der ungarischen Armee"). 1552-ben vásárolta meg a sütővas köriratában szereplő Gross várát („die Veste Gross"). 3 9 Maga a címerrajz pontos ugyan, de a vonalas véset meglehetősen elnagyolt. A körirat hossza sincs jól kimérve és beosztva, az N-betű negatív helyett pozitívra sikerült. A sütővas másik lapja nem címeres. A nagyon kopott körlap közepén a bűnbeesés jelenetének képe sejthető (Ádám, Éva, almafa, kígyó?). Â körirat be3 6 Siebm. 00. 1904, 113-119. 3 7 Siebm. Kä. 1879, 8-9. (Khevenhüller-Metsch); Siebm. OÖ. 1904,114. Taf. 44. (Khevenhüller); Siebm. Nö. 1909, 225. Taf. 111. (Mannsdorf V., Khevenhüller); Krassler 1968, 13., 172. (Manstorff, Mansdorf) 3 8 Tardy 1979, 73. 3 9 Siebm Nö. 1909, 128. Taf. 64.
