Folia archeologica 39.
Nagybákay Péter: Címeres ostyasütővasak a Magyar Nemzeti Múzeum-ban a 15-16. századból
204 ligt begraben der wolgeporn Herr Laslan v. Prag freiherr zu winthaag Erbmarssalk zu kernden der gestorben ist den 28. Tag Wintermonetz I. V. und I. IUI jar der gott genedig und barmherzig sey". Az epitáfíum négy sarkában címerpajzsok, közepén az elhunyt páncélos alakja. Sisakját megláncolt majom díszíti. Jobbjában kardot, baljában megláncolt majmot ábrázoló pajzsot tart. 3 2 (3. kép) Ezek után könnyen azonosítani lehetett a feleség címerét és személyét is: Regina Tannbeck (Tanpekh, Tanbegkh) von Winthag, aki 1499-ben hunyt el. Az ő epitáfiumán is az ostyasütővason látható címerpajzs szerepel a felsőausztriai St. Georgen bei Tollet plébánia templomában. 3 3 A sütővas vésése kifejezetten jó képességű, gyakorlott mester — feltehetően ötvös — kezemunkájára vall. A sütőlapok átmérője 17 cm. Leltárszám: MNM Középkori Osztály 84. 43a — b.C. 2. A második családi címeres ostyasütővas mindkét kerek sütőlapján kis akantuszlevelekből, csillagkból és körökből kialakított, finom poncolású keretben egy-egy német reneszánsz stílusú, szépen bevésett címer látható, minden felirat és évszám nélkül. Az egyik lapon négyeit pajzs 1. és 4. mezejében egy-egy szarufa, 2. és 3. mezeje pedig hasított, jobb felében háromtornyos nyitott városkapu, bal fele vízszintesen kétszer vágott. A pajzson három, koronás, pántos sisak. A sisakdíszek: jobb oldalt: növekvő, koronás, páncélos, szakállas férfi, jobbjában négy buzogányt, baljában kivont kardot tart; középen: császári koronás, szakállas férfi növekvő alakja, nyakában stólával, jobbjában jogarral, baljában országalmával; baloldalt: jobbjában három nyílvesszőt, baljában íjat tartó növekvő, prémsapkás férfi. A pajzsot gazdag címertakaró övezi. (4. kép) A három jellegzetes sisakdíszből (a spanyol király, a német-római császár, az orosz cár), valamint a pajzsban szereplő osztrák és kasztiliai címerképből viszonylag elég könnyen megállapítható volt, hogy az ősi, stájerországi Herberstein család címeréről van szó, mégpedig arról a változatáról, amelyet V. Károly császár 1522. január 4-én Gentben adományozott a családnak. 3 4 Ez a címerrajz egy csekély eltérést mutat ugyan a Siebmacher felső- és alsó-ausztriai köteteiben közölt ábráktól, viszont egészen pontosan megegyezik a Zacharias Bartsch által 1567-ben kiadott Steierisches Wappenbuch-ban található és 1893-ban fakszimilében is megjelent fametszettel. 3 5 A másik sütőlap címere: Vízszintesen vágott pajzs, felső mezeje üres, az alsóban egymás alatt — sakktáblaszerűen — 5, 4, illetve 3 négyzet alakú kazetta látható, átlós vonalakkal X-alakban keresztezve, közepükön egy kis kör, valószínűleg kályhacsempék. A pajzson szembenéző, koronázott, pántos sasak. Fölötte a sisakdísz: két kiterjesztett sasszárnyon egymás alatt 1 és 4, a pajzsbelivel egyező kazetta. A címert díszes takaró övezi. (5. kép) Ennek a címernek a megfejtése már sokkal komplikáltabb volt, mert sakkozott mezejű pajzs nagyon sok van a családi címerek között. Biztos kiindulási pontul kizárólag az szolgált, hogy kétségtelenül 3 2 Az epitáfíum fényképét és feliratának olvasatát Alois Haslinger plébános úrnak köszönhetem (Windhhaag bei Perg, Oberösterreich) 3 3 Siebm. OÖ. 1904, 423-425. Taf. 107. 3 4 Siebm. NÖ. 1909, 181. Taf. 87. 3 5 Bartsch 1893, Abb. 23. NAGYBA KAY PÉTER
