Folia archeologica 39.

Korek József: Szarvas László (1919-1988.)

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXIX. 1988. BUDAPEST ; ' SZARVAS LÁSZLÓ • • - •• ' , . - . • (1919-1988.) A Magyar Nemzeti Múzeum népes családja újabb, ez évben már a harmadik érdemdús munk-at-ársával'fogyott, most Szarvas László restaurátorral, az idősebbek Lacijával, a fiatalabbak nemzedék Laci bácsijával. Olyan munkatárstól veszünk búcsút, akinek munkája összeforrt a Nemzeti Múzeum nevével, és részese annak à folyamatnak, amely a nemzet múzeumát a fejlődés magasabb fokára emelte. A szalmatercsi kőbányász Családból származó fiú csillés, majd segédvájári kemény munkán edződve, 1942. október 15-én állott a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába. Öt is utolérte nemzedéke sorsa, behívták katonának, frontszolgálatot teljesített, de szerencsére 1945 áprilisában már visszatért. Az újjáépítés kemény munkájába kapcsolódott be, mint a régészeti osztály hivatalsegéde, ahol megbízható, pontos munkájával a múzeumvezetőség elismerését vívta ki. 1947-ben ismertem meg Szarvas Lászlót, akkor, amikor az ország készült megünnepelni az 1848-as szabadságharc centenáriumát. A kiállításhoz pénz alig volt, s így szinte mindent magunk csináltunk, egy párba állva Lacival, bebújtunk a gurtnikba, hogy a 300 kilós vasvitrineket a földszintről az emeletre, az emeletről a földszintre, a helyére tegyük. Bíztunk egymásban, mert tudtuk, hogy egyikünk sem fogja ráemelni a súlyt a másikra, amely megrokkanással járt volna. Párducz Mihály osztályvezetője hamar felfedezte benne érdeklődését a régészet iránt, kézügyességét a kerámiatárgyak restaurálására, és átosztotta a restaurátori műhelybe, ahol 1950-ben sikeres restaurátori vizsgát tett. Szükség volt az éles szemre, a dolgos kézre, hisz százszámra álltak az ásatásból behozott ládák egy olyan helyiség körül, amelyben a fővárosi tanács népkonyhája is működött. Alig voltak a műhelyben, mégis szemmel láthatóan fogytak a ládák, a több száz darabra tört urnákból egészek lettek, kiállító darabjai az elkövetkezendő régészeti kiállításnak. Párját ritkítóan végezte Szarvas László az összeválogatást, amelyet formaérzéke segített, illetve a kiegészítést olyan ütemben végezte, hogy sem előtte, sem utána párját nem találni. Szinte visszafogta teljesítményét, mert nem akarta, hogy a mellette dolgozók szégyelljék teljesítményüket. A megnyíló régészeti kiállításokhoz a látvány érdekében kiemelkedő in situkat vettünk fel Baki Győző irányításával, akitől elsajátította a több tonnás leletek felvételét, szállítását. Itt kamatozott bányászmúltja — elsősorban a famunkák előkészítésében — és a feltűnő gonddal járó egyensúlyozási művészete. így került be a Nemzeti Múzeumba a világon ma is egyedülálló alsónémedi kettős temetkezés két szarvasmarhával a rézkorból, a vekerzugi szkíta kocsi, illetőleg már önálló munkával az imolai, trizsi, kőszegfalvai kohó a 9 —10. századból, amelyek örök darabjai a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Budapesti