Folia archeologica 38.

Vörös István: A Tiszalúc-sarkadi rézkori település állatcsontleletei (Előzetes jelentés)

A TlSZALÚC-SARKADI RÉZKORI TELEP ÁLLATCSONTLELETEI 125 A 10 prémes állat közül a perzsa oroszlán megjelenése új a magyarországi emlősfaunában

7. A többi ragadozó, illetve a hód és a me^ei nyúl (1. táblázat) állandó faunaelemek, de a sarkadi telepen számuk nagyon alacsony. A település további állatcsontmaradványainak meghatározása és feldolgozása folyamatosan történik. Az eddigi tapasztalatok alapján feltételezhető, hogy a fajok egymáshoz viszonyított arányai jelentősen már nem fognak változni; új faj előkerülhet; természetesen az egyes fajok maradványainak darabszáma tetemesen meg fog emelkedni. A Tiszalúc-sarkadi középső rézkor végi falu lakói extrém nagyállattartó, szarvasmarhatartók voltak. A vadászat kiegészítő, de nem az alapélelmezést ellátó, alkalmi kiegészítő foglalkozás volt. A telepen előforduló nagyszámú megmunkált és más tárgy megmunkálásához felhasznált állatcsontok intenzív kézműipari tevékenvséget is jeleznek

8. /. tábládat AZ ÁLLATCSONTANYAG FAJOK SZERINTI MEGOSZLÁSA (DB) Háziállatok: Szarvasmarha (Bos taurus L.) 40 438 Kiskérődző (Ovis arics L. +Capra hircus L.) 1 675 Sertcs (Sus scrofa dorn. Gray) 3 543 Ló (Equus caballus L.) 116 Kutya (Canis familiaris L.) 44 45 816 Húsvadak: Őstulok (Bos primigenius Boj.) 788 Jávorszarvas (Alces alces L.) 1 Gímszarvas (Cervus elaphus L.) 1 726 Mezopotámiai dámszarvas (Dama mesopotamica Brooke) 2 Óz (Capreolus capreolus L.) 724 Vaddisznó (Sus scrofa ferus L.) 293 Prémes állatok: Perzsa oroszlán (Leo leo persicus Schreber) 14 Hiúz (Lynx lynx L.) 1 Vadmacska (Felis silvestris Schreber) 4 Vidra (Lutra lutra L.) 3 Borz (Meies meles L.) 5 Barnamedve (Ursus arctos L.) 4 Farkas (Canis lupus L.) Róka (Vulpes vulpes L.) 13 Hód (Castor fiber L.) 16 Mezei nyúl (Lepus europaeus L.) 25 3 620 Meghatározhatatlan csonttöredék 1 834 összesen 51 270 < Vörös 1983. 8 A Tiszalúc-sarkadi állatcsontanyag jelentőségénél fogva monografikus feldolgozást és publikálást igényelne. Ezért a MNM Régészeti Füzetek Ser. II. Szerkesztőségénél 1986-ben jelentkeztem a kézirattervemmel. Tiszalúc környékén több korszak településeinek állatcsontanyaga közölt. Lásd Bökönji 1974. 413 - 414. Ezek felhasználásával a tiszalúci mikrorégió élelemtermelő gazdálkodásának kronodinamikus változása jól tanulmányozható.