Folia archeologica 38.

Vörös István: A Tiszalúc-sarkadi rézkori település állatcsontleletei (Előzetes jelentés)

122 VÖRÖS ISTVÁN szú, vékony feltűnően karcsú metapodiumú ivartalanított állatok jelenléte bizonyítható. A szarvasmarha bikák csontjainak hosszúságméretei az őstulkok mérettartományát közelítik meg, de szélességi és mélységi méretadatai, különösen a diaphysiseiké lényegesen kisebbek. Néhány szarvasmarha csont hosszúság méretét, marmagasságát

2 és testméretkategóriáját a 2. táblázat tartalmazza. A második leggyakoribb háziállat a sertés. Az előzetes csontvizsgálat alapján a sertések dominánsan kis testméretűek voltak. A kiskérődző-állomány legnagyobb részét az aegagrus típusú házikecskék alkották. Úgy a nősténynek, mind a hímeknek csepp-keresztmetszetü, hatalmas szablya-alakú szarvcsapjai voltak. Erős testű, magas, 680—800 mm marmagasságúak

3 voltak. A kisebb számban tartott juhok szintén erős testalkatú állatok voltak; szarvuk háromélű, enyhén csigás. A hajlovak a hosszúcsontokból ítélve kicsi és alacsony (1280— 1340 mm) marmagasságúak voltak

4. Néhány csontmaradvány azonban nagyobb testméretű ló előfordulását is jelzi. A kevés számú kutya palustris típusú tőzegspicc volt. Marmagasságuk

5 446— 524 mm között változott. A szarvasmarha hátcsigolya-maradványok között van egy bifurkált végű tövisnyúlvány (hossza 124 mm), amely morfológiailag a púposhátú zebu 8—9. hátcsigolyák tövisnyúlványaival egyezik meg (1. kép 1.). Annak eldöntéséhez, hogy ez egy pathologikus szarvasmarha tövisnyúlvány, vagy valóban egy eredeti nyugat-ázsiai, kelet-mediterráni zebu maradványa-e további összehasonlító vizsgálatokat kell végezni. Vadászott állatok A vadászott állatok 97,62%-a húsvad, és 2,38%-a prémes állat. A húsvadak csontmaradványainak az összetétele: 48,85% gímszarvas, 22,30% őstulok, 20,48% őz, 8,30% vaddisznó. Az őstulok nagytestű, erős csontozatú volt. Szarvcsapjai relatíve rövidek, nyitott állásúak voltak (2. kép 2). Az őstulok domesztikálását a telepen lakók nem gyakorolták. A vadászzsákmányban szerepel a jávorszarvas és a mezopotámiai dámszarvas maradványai is. A jávorszarvasnak egy jobb oldali mellső belső os phalangis I. (1. kép 4.)

6; a dámszarvasnak egy bal oldali radius prox. epiph. (1. kép 3.) és egy szintén bal oldali metatarsus prox. epiph. (1. kép 2.) kerültek elő. Méretek (mm) Ph I. ant. Alces rad. prox. Dama mt. prox. h mh psz 82 73,5 31,5 48 33 dphsz dsz 23,5 28,5 pm dphm dm 36 19 23 25 37,5 2 Matolcsi 1970. 3 Schramm 1967. 4 Vitt 1952. 5 Koiidetka 1885. 0 Topát & Vörös 1984.