Folia archeologica 37.

Korek József: Karáth József (1913-1985)

22 KOREK JÓZSEF munkából tengeti életét, segíti édesanyját. 1935-ben kap munkát a Magyar Nemzeti Múzeumban, de itt is végig kell járnia a múzeumi szolgálat rögös útját, a háziszolga kemény, szigorúan ellenőrzött, sokrétű munkakörét. Kötelességtudása, fegyelme, szorgalma volt az egyedüli protektora, hogy szakmájának megfelelően elindulhasson a műtárgyfényképezés nem könnyű mesterségében. A régészetben a 20-as évek végén új irányzat jelentkezett: a településrégészet, amely hiteles ásatási anyagra, zárt leletegyüttesekre támaszkodva, megalapozottabb kronológiai kialakításával új utat nyitott, és ez a módszer igényelte a bőségesebb, hiteles dokumentációt, a nyomdaigényeknek megfelelő fényképanyagot. Ekkor alakult ki benne fényképész szemlélete, amelynek középpontjában a tárgyszerűség állott. Arra törekedett, hogy a legegyszerűbb formában, mindig tiszta stílusban fejezze ki a tárgy lényegét. Kialakult munkásságának jellegzetes karaktere, amelyet a benne levő őstehetség a szüntelen önképzéssel teremtett meg. Mint maga írta egyik önéletrajzában: „A Múzeumba való belépésemtől fogva szakmámban igyekeztem mindig elsajátítani a legújabbakat és munkámat továbbra is becsületesen elvégezni." A MNM gyarapodó kiadványsorozatai, az Archaeologia Hungarica, a Művelődéstörténeti sorozat, a Folia Archaeologica megsokszorozta az igényt a kitűnő minőségben végzett fényképészeti munkákhoz, és így munkássága a szakmai publikációkon keresztül a régészet, művelődéstörténet, történeti ikonográfia, numizmatika terén tovább öregbítette az MNM hírnevét. A felszabadulást követő újjáépítés után munkássága előtt kitágult a horizont, mert a korábbi, a zömében publikációs feladatokon kívül új igény jelentkezett a műtárgyvédelem, valamint a közművelődés területén, és nemcsak a Nemzeti Múzeumban, hanem országosan is építve Karáth József kitűnő szaktudására Tízezerszámra készítette a nyilvántartáshoz szükséges tárgyi fotókat, de mindig szemmel tartotta, hogy bármilyen anyaggal dolgozik is, legyen az üveg, síkfilm vagy kisfilm, annak minősége olyan legyen, hogy az kielégítse a legmagasabb igényeket, alkalmas legyen még a nagyközönség elé kerülő kiállításra is. Tevékenységéért 1950-ben kiérdemelte az élmunkás kitüntetést, 1952-ben pedig a szakma kiváló dolgozója lett. Szerette a Múzeumot, a dolgozók szerették őt, pontos, minőségben megbízható munkájáért, aki sohasem azt kereste, hogy a múzeumokban gyakran előforduló túlterhelés során miért nem lehet a kért munkát határidőre elkészíteni, hanem azt, hogy mindenkinek segítséget adjon, mert véleménye szerint ezzel is a Múzeumot szolgálta. A kötelességteljesítés, a kitűnő munka szerénységgel párosult kissé visszahúzódó egyéniségében. Tudását, sokéves tapasztalatát készségesen adta át a mellette dolgozó, vagy hozzá tanulni küldött munkatársainak, s többen elmondhatják, hogy a tárgyfotózás lényegét Karáth Józseftől tanulták meg. Tudta, hogy érték az, amit csinál. Rászolgált a többszöri Szocialista Kultúráért kitüntetésre, mégis csak hosszas rábeszélésre engedett, hogy százezres nagyságrendű felvételeiből egy kiállításra való csokrot bemutassunk a nagyközönségnek. Sohasem a maga dicsőségére dolgozott, mindig a köznek. Tisztelt gyászoló család, kedves Jóska! Küzdelmes, eredményekben gazdag pályádat lezárta a kérlelhetetlen vég. A szív, amely a munkáért dobogott, a munkában elfáradva elütötte a végsőt. Fájdalmas veszteség halálod, de közel félévszázados működésed során óriási örök-