Folia archeologica 36.

Lovag Zsuzsa: Egy XI. századi bronz korpusz

FOLIA ARCIIAEOLOCICA XXXVI. 1985. BUDAPEST 183 EGY 11. SZÁZADI BRONZ KORPUSZ LOVAG Zsuzsa Román kori körmeneti keresztekből gazdag, jelentős sorozattal rendelkezik a Magyar Nemzeti Múzeum középkori ötvösgyűjteménye. Most egy újabb bronz korpuszt vásároltunk, amely ebben a gyűjteményben is különös érdeklődésre tarthat számot. Dombóvár környékén, földből került elő, pontosabb lelőkörülményeit nem ismerjük.

1 A nagyobb méretű körmeneti keresztről származó Krisztus-testet vöröses színű bronzból öntötték, s bár első pillantásra durva, szinte primitív hatást kelt, technikai szempontból jól képzett mesterről tanúskodik, aki az emberi test megformálásával ugyan nehezen birkózott meg, de az öntőforma elkészítésével, a felületkezeléssel és az aranyozással magas színvonalú munkát végzett.

2 Az öntés nem a szokásos viaszveszejtéses eljárással készült, hanem valószínűleg homokba öntötték, csak a fejnek, a nyaknak és a vállrésznek készítettek kétoldalas öntőformát. A két rész összeillesztése jól látható a fej két oldalán, egészen a karok alá húzódóan, a varratokat eltüntető reszelőnyomokkal együtt. Egyedülálló a karok kialakítása, a hosszú, vékony, nagy kezekben végződő laposan formált karokat külön öntötték, s középen lemezzé elvékonyítva egy szegeccsel erősítették hátulról a nyak alá, a test tengelyében. Az egyik kar letörött, valószínűleg akkor mozdult el annyira az összeillesztés, hogy a szegecsről lepattogzott az aranyozás. A másik kar és a törzs csatlakozásánál viszont látszik, hogy a két külön öntött darabot rendkívül pontosan illesztették és dolgozták össze, az illesztési felületet a vastag aranyozás tökéletesen elfedte. A lemezszerű törzs hátoldalán kalapálás nyomai látszanak, ezzel valószínűleg az öntésnél túlságosan kilágyult fémet zömítették, szilárdították és egyben végső formáját is kialakították.

3 Ennél a munkánál keletkezhetett az ágyékkendő bal oldalán az aljától egészen az öv csomójáig húzódó igen vékony — a hátoldalon nem is érzékelhető — repedés, amelynek fölső részét az aranyozás ma is szinte teljesen elfedi. Hasonló kalapálás nyoma látszik a kar hátoldalán is. A lábak hátsó részét reszelővel simára igazították. Felerősítésre szolgáló, már az 1 Az eladó csak annyit tudott a tárgy eredetéről, hogy édesapja földmunka során találta, s néhány évtizede már a dombóvári család birtokában volt. 2 Leltári száma: 0/1.84.2. Magassága: 14,8 cm, legnagyobb szélessége: 8,9 cm. 3 Szabó Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum ötvös-restaurátorának szakvéleményét ezúton is köszönöm.