Folia archeologica 36.

Parádi Nándor: A sály-latori palmettás zablapálca

178 PARÁDI NÁNDOR László Gy. a lónak felkantározását is.

1

4 A sály-latori töredékről is, a felső részének hajlásából és a díszített előoldalából annyi megállapítható, hogy a kiszomborival egyezően ez is a bal oldali pálca darabja.

1

5 A felső, törött végénél, a két átfúrt lyuk közötti 2.1 cm-es részén a szájvas külső vége gyűrűként fogta körül. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az eddigi rekonstrukciókhoz hasonló szerkezetű zabiára készült ez az oldalpálca is; a szájvas gyűrűjébe illeszkedett be az agancspálca, a szájvas legvégén pedig karika helyezkedett el. Az oldalpálcán a két átfúrt lyuk a vaspálcából hajlított fül számára készült, amelyet hosszabb ráhajtással vagy áthúzott végének szétkalapálásával lehetett rögzíteni; a fül egyben a pálca lefelé csúszását is megakadályozta.

1

8 Az oldalpálcára szerelt fülbe a fék pofaszíját, a külső karikába pedig a vezetékszárat kapcsolták.

1

7 Az összehasonlítással és az egyezések megfigyelésével eljutottunk addig, hogy a pálca a többivel egyező szerkezetű zabiához készülhetett. Ezek után arról a körülményről, a leglényegesebb különbségről is szólnunk kell, amely a többinél jelentősebb darabbá emeli. Már a lelőkörülmények tárgyalásánál említettük, hogy a többitől eltérően, nem sírból, nem sírmellékletként került elő, hanem a település területén találták meg. Az első, igen lényeges különbség tehát az, hogy egy honfoglalás kori településről származik. A töredék vizsgálatából az is kiderült, hogy a többitől eltérően felületén, a rajta átfúrt két lyukban vas maradvány, de még rozsdás elszíneződésnek a legkisebb nyoma sem látszik rajta. Hozzávéve ehhez a töredék kopástól mentes állapotát, arra kell gondolnunk, hogy ezt az agancs oldalpálcát nem is használták, zabiára már nem is szerelték fel, mert készítése közben, a felső lyuk átfúrásakor az agancspálca megpattant és a lyuknál kettétört. Mindezek a megfigyelések azt a gondolatot ébresztik, hogy a zablapálcát ezen a lelőhelyen, vagyis ezen a településen készítették, s mint készítés közben eltört, már használhatatlanná vált darabot dobták el. Ezek után még az a kérdés vár válaszra; mit tudunk lelőhelyünk és környéke honfoglalás kori és Árpád-kori településtörténetéről és birtokviszonyairól. A magyar honfoglaláskor Borsod megyét az Örsúr nemzetség vette birtokába.

1

8 Örsúr szálláshelyére vonatkozóan a legfontosabb forrásnak Anonymus Gesta Hungarorumából az alábbi sorok tekinthetők: „Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Őcsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak."

l

u Az Örsúr névben 1

4 László Gy., i. m. 14. kép a. 15 Pienes I., Arch. Ért. 93 (1966) 216., 27. jegyzet, 7. kép. 1

6 A helyreállítás helyességét igazolja az egészen jó állapotban fennmaradt és a 10. századra keltezett ljubecsi (Szovjetunió, Csernyigovtól Ny-ra) vésett díszítésű agancspálcás zabla. Kirpiünikov, A. N., Snarjashenije vsadnika i verhovogo konja Rusi IX—XIII. vv. SAI El—36. (Leningrád 1973) 15., 4. t. 1. " Dienes I., Arch. Ért. 93 (1966) 7. kép.; László Gy. i. m. 14. kép a. 1

8 Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. (Budapest 1963) 737, 741. 1

9 Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Fordította, bevezetéssel, jegyzetekkel és térképpel ellátta Pais D., (Budapest 1926) 62.; Szentpéteri E. Scriptores rerum Hungaricarum ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I. (Budapest'1937) 72—73.