Folia archeologica 36.

Parádi Nándor: A sály-latori palmettás zablapálca

FOLIA ARCIIAEOLOCICA XXXVI. 1985. BUDAPEST 173 A SÁLY-LATORI PALMETTÁS ZABLAPÄLCA P A R A D I Nándor Régészeti leleteink között vannak olyan látszólag jelentéktelen tárgyak, amelyek alaposabb vizsgálattal és elemzéssel jelentősebb darabbá, bizonyító erejűvé válhatnak, történeti, településtörténeti kérdések megoldásához adhatnak segítséget. Ennek igazolására a következőkben egy csonttárgytöredéket ismertetek és mutatok be. 1980-ban a Sálytól É-ra fekvő Latorpusztán Gádor Judit, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze, a Várhegy (más néven Latorhegy) fennsíkján elhelyezkedő földvár sáncának átvágását kezdte el. Ezzel egyidőben, a Várhegy Ny-i oldala alatt, a Rózsavár utcában — ahol néhány évvel régebben egy középkori rotunda alapozása, a körülötte levő temető sírjai,

1 a közvetlen közelében levő telken pedig honfoglalás- és Árpád-kori település maradványai

2 kerültek felszínre — vízvezeték árkának ásásával újabb település maradványokat vágtak keresztül. A szükségessé vált régészeti megfigyelést és leletmentést, a várhegyi sáncátvágás munkáival egyidőben Gádor Judit végezte el. A Rózsavár utca 54. számú ház előtt az árokkal két kőfalmaradványt vágtak keresztül. Ezek alaprajzának megállapítására a vízvezeték kiásott árkát kibővítették és kiderült, hogy egy ÉNy—DK-i irányú téglalap alaprajzú épület falának és alapozásának egy része. A nagyobb mennyiségű kőomladék kiszedése után innen Árpád-kori és későközépkori leletanyag került elő. Az ÉNy-i falmaradvány Ny-i sarka mellett az omladékban egy agancsból készült palmettás díszítésű zabla oldalpálca töredéket találtak.

3 Az épületmaradványtól D-re a vízvezeték árkában kemencék, földbe ásott házak maradványait figyelték meg, és ezek egy részét ki is bontották. A vízvezetékárok megnyesett falában megfigyelték, hogy az itt állt település maradványaira építették rá a 1 Gádor ]., HOMÉ 12 (1973) 604, 605., 4. kcp. 2 Ua„ FÍOMÉ 15 (1976) 70., 2. kép. 3 A töredék előkerülését az ásatási napló nem említi, viszont a leletet tartalmazó zacskóra ráírt szövegből (Sály-Lator, Rózsavár 54. Lengyel Bertalan háza előtt. Kőépület É-i falának ÉNy-i sarka mellett omladékban. Csont-tárgy. 1980. X. 6.) az előkerülésére vonatkozó adatokat ismerjük. Csupán a tájolás szorul némi módosításra: A kőépület ÉNy-i falának Ny-i sarka. — A kőfalú épület kutatását 1982-ben Holl I. és Parádi N. folytatta és ekkor kétharmad részét tárták fel. A külső és a belső szint 90 cm-es különbségéből meg lehetett állapítani, hogy téglalap alaprajzú pince állt itt, amelynek kora — az innen előkerült legújabb leletanyag alapján — későközépkori: Holl I.—Parádi N.. RF I, 36 (1983) 86. Ásatási dokumentáció: MNM At. VI. 110/1983.