Folia archeologica 35.

Kemenczei Tibor: Szkita kori tőrök a Magyar Nemzeti Múzeum Őskori Gyűjteményben

48 KEMENCZEI TIBOR terjedő időszakot öleli fel.

:l

2 A veszprémi tőr pengéjéhez hasonló pengealakot a Dnyeszter vidéki fegyverek között találunk.

3

3 A karaszuki, dél-szibériai és a korai szkíta akinakészekkel megegyező formájú az állítólag Borsod megyében talált bronztőr, s így az i. e. 7. század első felének emléke.

3

4 A magyarországi szkíta kori vágófegyverek második nagy formacsoportját az egyélű harci kések alkotják. Ezek között is több változatot lehet megkülönböztetni. Az első változatot a ragadozó madárfejet ábrázoló markolatú fegyverek képviselik (Penc, Szentes-Vekerzug). Ez az ábrázolásmód sztyeppei eredetű,

3

3 de •elkerült ez a motívum az erdős-sztyeppevidékre és a balkáni trák területekre is.

3<i Az egyélű kardok, harci kések második formaváltozatába a jellegzetes KeletKárpát-medencei fegyverek tartoznak. Ezek markolatának vége fokos vagy pálca alakú, a markolat bordázott, a markolatvédő ovális formájú (Nagykáta-Egreskáta, Piliny, Gyöngyös, Miriszló-Mirislau).

3

8 Keleti elem egyedül rajtuk a markolatrész vízszintes bordázása.

3

í' Egyélű, domború hátú vaskéseket a Duna—Tisza közén, Erdélyben, az Al-Duna vidékén már az i. e. 8. században készítettek.

40-4

1 A Tisza vidéken a legkorábbi hosszú harci kések a szkíta kori temetőkből származnak. A gyöngyösi ilyen kés az akinakészforma hatását tükrözi. A lelőhelyén talált állatalakos csörgők alapján ezt a darabot az i. e. 6. század második felére, 5. század elejére lehet keltezni.

4

2 A Tiszavasvári-Dózsa telepnél kiásott temető 38. sírjában talált harci kés korát a vas zabiák, háromélü bronz nyílhegyek az i. e. 5. századra adják meg.

43 Nagy számban ismertek egyszerű, markolattüskés hosszú kések a szkíta kori temetőkből (pl. Alsótelekes, Muhi, Piliny, Szentes-Vekerzug).

4

4 Ezek közül az alsótelekesi temető sírjaiban talált darabok a legrégebbiek, az i. e. 7. század végéről származnak. A legtöbb ilyen fegyver használatának ideje az i. e. 6 — 5. század volt. A Kárpát-medencei szkíta kori akinakészeket keleti származásúnak

4

5 és helyi készítményeknek

4

0 egyaránt meghatározták. A kétélű tőrök Duna—Tisza vidéki, erdélyi gyártását nem lehet tagadni, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehettek keleti eredetű mintaképeik. Az i. e. 8—7. századból ránkmaradt Kelet-Kárpátmedencei fegyverek nagy része keleti eredetű (Kabardino-Pjatigorsk típusú tőrök),

4

7 a Dunától nyugatra pedig ezek a hallstatti kardtípushoz tartoznak.

48 Az i. e. 7. század végén a Kárpát-medencében ismertté vált akinakész forma tehát kívülről idekerült tárgytípus volt, amelyet azután itt is gyártottak. A timári és pilinyi tőrök annyira megfelelnek a keleti daraboknak, hogy a sztyeppe vidékről való közvetlen származásuk is feltehető. A Duna—Tisza vidéki akinakész formák a legerőteljesebb rokonságot a Prut—Dnyeszter mentének erdős-sztyeppe övezetének emlékeivel árulják el. Feltehető tehát, hogy egyrészük mintaképe onnan származott. Az erdős-sztyeppe keleti felének leleteivel mutatkozó egyezéseik csak közvetett kapcsolatot jelezhetnek. A Kárpátoktól keletre fekvő területekre az i. e. 7. század folyamán eljutott szkíta típusú tárgyakat Dnyeper vidéki népcsoportok hozhatták magukkal.

49 Kézművességük számos tárgytípusa, így az akinakészek is, már az erdős-sztyeppe nyugati övezetében módosult formában jutott el a Kárpát-medencébe. A szkíta akinakész forma Kelet-Kárpát-medencei átalakítását több kutató kimutatta már.

5" Ez a változtatás mindenekelőtt az egyélű forma kialakításában mutatkozik meg. A veszprémi darab a kétélű akinakész forma helyi változatának