Folia archeologica 35.
Vörös István: Az Istállóskői barlang aurignaci barlangi medve vadásztelep zsákmányállatai
30 VÖRÖS ISTVÁN között az I., III. és a IV. rétegekben a farkas és a róka dominál. A farkas változatlan előfordulása mellett a róka a III. rétegben kulminál. A zárt erdei (fenyőerdei!) Martes, a Lynx és az erdős-steppei ( ?) barlangi oroszlán a III.—IV. rétegekben emelkedő, a steppei Putorius és a barlangi hiéna csökkenő előfordulást mutat (2. táblázat). Az emberi településeken felhalmozódott étkezési és feldarabolási csontmaradványoknak Kretzoi-módszerrel 2 1 történő vizsgálata lehetővé teszi számunkra, hogy az egyes zsákmány állat hasznosítását, feldarabolását, a telepre kerülésének milyenségét rekonstruálhassuk. A 21 zsákmányállat csontmaradványainak testrégiók szerinti megoszlásából (3. táblázat) megállapítható, hogy a ragadozók esetében: csak a lenyúzott bőre került a barlangba a barnamedvének, a borznak, barlangi oroszlánnak, és a vadmacskának. részben kicsontozott húsos végtagjai bőrben, többnyire a lábvégekkel együtt került a barlangba a farkasnak, rókának, hiénának, és a sarkinyúlnak, növényevők esetében: — a Rupicapra, Capra és a Rangifer esetében a törzsről lefejtett és részben kicsontozott végtagokat bőrben a lábvégekkel együtt egészben szállították a barlangba. az Equus, Cervus, Alces és a Bison, Bos esetében a törzsről és a végtagról lefejtett húst bőrben a lábvégekkel együtt szállították a barlangba. Az Istállóskői barlangban a barlangi medve maradványok testrégiók szerinti megoszlása aszimmetrikus, a barlangi üledékekben horizontálisan és vertikálisan is eltérő (4. és 5. táblázat). Az eltérő megoszlású csontanyag tulajdonképpen a különböző emberi tevékenységek helyének és funkciójának az indikátora. Az Istállóskői barlang vadászai 777 egyed állatot ejtettek el, melyeknek faj és életkor szerinti megoszlását a 6. táblázat, az általuk produkált húsmennyiséget a 7. és 8. táblázat mutatja be. Az Istállóskői barlang vadászainak a húsmennyiségből becsült lélekszáma: 29 I. rétegben szintenként 15—20 fő; III. rétegben a három kultúr- és tűzhelyszintre lebontva 20—25 fő; IV. rétegben a becsült vadászlétszám 20—30 fő; V. rétegben ca. 3—4 fős kisebb csoport periodikus megjelenését jelzi. A felső pleisztocénben a nagy növényevők (Equus, Bos, Bison, Alces, Cervus) és az őket kísérő ragadozók ősszel az alföldi területekről a Kárpátok védettebb völgyeibe húzódtak. De ugyancsak ősszel húzódtak le a Kárpátokból a dombságokra, alacsonyabb hegylábi területekre a Rupicapra és a Capra is, illetve az északibb területekről a Rangifer is. Ilyen állatvonulási útvonal lehetett az Istállóskői barlang völgyének, a Szalajka völgynek a bejáratától ÉK-re húzódó Bán völgy és a D-re húzódó Eger völgy is. Az Istállóskői barlang vadászainak fő zsákmányállatára a barlangi medvére csak csoportos hajtóvadászattal, vagy lesből, de szintén több vadász részvételével volt csak lehetőségük. Az állatmaradványok komplex archaeozoológiai vizsgálatából valószínűsített telep és teleprész funkció az Istállóskői barlangban a következő:
