Folia archeologica 35.

Fodor István: Emberalakos gótikus bronz gyertyatartó Jászágóról

EMBERALAKOS GYERTYATARTÓ JÁSZÁGÓRÓL 171 A flandriai és délnémet városokból származó importcikkek legjelentősebb tétele kétségkívül a különböző fajtájú posztó volt, de jelentős mennyiségű egyéb, a főúri és gazdag polgári háztartásokat ellátó iparcikk is áramlott az országba.

34 Nemcsak a Rajna-vidéki és dreihauseni kiváló kőcserép poharak és serlegek kerültek a Zsigmond-korban a pompakedvelő gazdagok asztalaira,

3

5 hanem a zömmel szolgák vagy mulattatók képmásában megjelenő emberalakos gyertyatartók is. Nem véletlen, hogy — a drága import edényekhez hasonlóan — a királyi központban, Budán került elő egy töredékes példányuk. A sokféle, hazai kínálatból zömmel hiányzó fémtárgyakból álló „nürnbergi áru" előbb bizonyára a fejlettebb nyugati lakáskultúrát meghonosító királyi környezetben talált gazdára, s későbben e példa nyomán került be a gazdag városi polgári, a vidéki főnemesi és gazdagabb köznemesi otthonokba. Az elmondottak miatt nem tartom kizártnak, hogy a nándorfehérvári gyertyatartó azt követően kerülhetett e városba, miután Zsigmond a tatai egyezménynek megfelelően 1427 későnyarán, vagy koraőszén birtokába vette.

3

6 Ezt követően e fontos déli véghelyre nem csupán várőrző katonák telepedtek az ország más vidékeiről, hanem soproni iparosok,

3

7 s bizonyára számos kereskedő is. Talán az sem véletlen, hogy egy másik példány Szendrőn, Brankovics György szerb despota székvárosában került elő, akinek a király jelentős magyarországi birtokokat adományozott, s emellett Budán is szép háza volt.

3

8 Az egyébként is bizonytalan rigómezei lelet útját még feltevésekkel sem követhetjük.

3

9 A középkori színjátékokban, táncokban (például az ez időben már adatolható, s nálunk is meghonosodó moreszka-táncban

4

0), királyi és főúri vigalmakban oly jelentős szerepet játszó bohóc (vagy „bolond") alakját mintázó gyertyatartó is minden bizonnyal Zsigmond korában, a XV. század első felében kerülhetett Magyarországra. Találgatásnál aligha lenne több azt firtatni, hogyan került az Agó nevű, részben vagy egészében jászok lakta középkori faluba. A falut a források 1478-ban említik először,

4

1 ami nyilvánvalóan nem keletkezésének időpontja, hiszen a településnek Árpád-kori előzménye is van. (A kontinuitás kérdése azonban ásatások nélkül természetesen nem tisztázható.) Ágó 1587 és 1600 között pusztul el végleg, s majd csak a XIX. században települ be újra.

4

2 Az adójegyzékek szerint jelentős falutelepülés lehetett. Birtokosa 1516 előtt az Ági, 1532-ig a Ficsor, majd ezt követően a Csábrági család volt.

4

3 3

4 L. a 30—33. j.-ben idézett műveket, továbbá: Kovát s F., Történeti Szle 11(1922) 104—143. 3

5 Ho// I., BpR 16(1955) 149—157. 3

6 Pesty F., Brankovics György rác despota birtokviszonyai Magyarországban és a rác despota cím. (Budapest 1877) 7—9.; Ka/ic-MijnUkovic, ]., Beograd u srednjem veku. (Beograd 1967) 101 104.; Magyarország történeti kronológiája. I: A kezdetektől 1526-ig. (Budapest 1981) 251. 3

7 Pesty F., i. m. 9. 3

8 Uo. 12. 3

9 B. Radojkovic úgy véli, hogy a tárgy a Duna—moravai kereskedelmi úton jutott el Koszovoba: i. m. 182. 4

U Domokos P. P., i. m. 27. 4

1 Fodor F., A Jászság életrajza. (Budapest 1942) 146.; Adatok Szolnok megye történetéből. I. (Szolnok 1980) 189. 4

2 Fodor F., i. m. 160., 407—410. 4

3 Uo. 157—160.