Folia archeologica 35.
Kubinyi András: Isten bárányát ábrázoló törvénybeidéző pecsét (billog)
152 KuBiNYi ANDRÁS gyenge lábon áll, de teljesen mégsem vethető el: a lehetősége nem zárható ki. 55 A nem teljes mértékben megnyugtató magyarázó kísérletekkel kapcsolatban eddig nem említettünk egy szintén igen jelentős, az államszimbolika szempontjából figyelembe veendő forrást, a pénzek ábrázolását. Ez annál is inkább lényeges, hiszen a pecsétek és érmek között szoros kapcsolat van, sőt, igen gyakran az érmek hatnak a pecsétek ábrázolásaira. 5 8 Itt viszont érdekes jelenséggel találkozunk. IV. Béla első dénárai közül kettőn láthatunk keresztes Isten báránya ábrázolást, és közülük különösen az első erősen hasonlít az Adalbert-pecsét bárányára, mindössze a kereszt van a bárány bal és nem mint a pecséten, jobb oldalán ábrázolva 57 (6. ábra). Utódai közül újra III. András —azaz az a király, kinek gyűrűspecsétjén is Agnus dei van — helyezi el megint pénzeire az Isten bárányát. A különbség csak az, hogy itt a zászlós bárányt látjuk. 5 8 Ezeket — és I. Károly pénzeit — ezért nem vehetjük figyelembe. Az irodalomban II. András CNH 208 dénárát, amelynek különben obulusa is fennmaradt, is értelmezik olykor Agnus dei-nek, noha egy szarvast ábrázol, igaz, az Isten bárányához hasonló ikonográfiával: ugyanúgy tartja a keresztet, mint az. A numizmatikusok inkább, az állat képének jobban megfelelően, szarvasnak értelmezik. 5 9 Osztrák megfelelőjének közlője, Luschin, viszont szarvasagancsot viselő húsvéti báránynak tartja.' 1 0 A szarvas ikonográfiái rokonsága a báránnyal kétségtelen, viszont nem fordítja hátra a fejét, mint a többi Agnus dei-ábrázolású pénzünk, ezért teljességgel nem sorolható közéjük. Az viszont tény, hogy a szarvas is Krisztus szimbólum. 0 1 Valódi Isten báránya ábrázolást tehát IV. Béla előtt nem ismerünk a magyar numizmatikában, az pedig teljesen kizárt, hogy pecsétünk IV. Béla király korában keletkezett volna, hazai pénzeket tehát nem tarthatunk előképének. Ezért a külföldi éremképeket is figyelembe kell venni. Jelenlegi tudomásunk szerint az Agnus dei először Harteknut dán király (1035—1042) érmein tűnik fel. A XI—XII. sz. fordulóján Szvatopluk morva fejedelem érmein találjuk meg. A XII. században egyre jobban elterjedt, elsősorban egyházi pénzverdebirtokosok pénzein, így pl. a 5 5 Más módon is lehetne a keleti egyház hatása alatt állt (és bizánci zsinatokon a császár mellet, deszpotészként résztvett, vö. Krisió Gy.—Makk F., i. m. 52.) III. Béla szerepét magyaráznit A bizánci liturgiában az áldozati kenyérnek a papot illető középrészét szfragisznak, pecsétnek és amnosznak, báránynak nevezik. Forstner, D., Die Welt der Symbole. (Innsbruck— Wien 1961) 393.; Onasch, К., Liturgie und Kunst der Ostkirche in Stichworten. (Leipzig 1981) 236. Az ún. „feldarabolt" Krisztus-ábrázolást, amikor a holt Krisztust a paténán fekve jelenítik meg, ugyancsak amnosznak, báránynak nevezik. Uo. 76. Ebben az az érdekes, hogy egyik ábrázolási formája épp a Mánuel-kori zsinatok után terjedt el. Babic, G., Frühmittelalterliche Studien 2(1968) 385 -386. Elvileg tehát az sem lenne kizárható, hogy a Bizáncból jött Béla a bárányt nyugati ikonográfiájával helyettesítette. Ebben az esetben persze az eucharisztikus és nem az apokaliptikus bárányra gondolhatott. Mindez azonban csak feltevés. 5 0 Kumorovitz L. В., A magyar pecséthasználat... 54.; Kubinyi A., TBM 14(1961) 115.; Deér, ]., i. m. 54.; Lovag Zs., FA 31(1980) 234. 5 7 Kétby, L., Corpus Nummorum Hungáriáé. I. (Budapest 1899) Nr. 229., 231. (A továbbiakban CNH); Huszár, L., Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. (Budapest 1979) Nr. 294., 296. 5 8 CNH Nr. 364—368.; Huszár, L., Münzkatalog.. . Nr. 414—418. 5 9 Lovag Zs., i. m. 233. és utoljára: Huszár, L., Münzkatalog. . . Nr. 245—246. 6 0 Luschin —Ebengreuth, A., Wiener Münzwesen im Mittelalter. (Wien —Leipzig 1913) 51., 40. kép. 6 1 L. pl. Sachs, H. — Badstiibner , E. —Neumann, H., Christliche Ikonographie in Stich Worten. (Leipzig 1973) 177—178.
