Folia archeologica 35.

Alán Kralovanszky: Építészettörténeti adatok a négykaréjos templomtípus magyarországi megjelenésének kérdéséhez

ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI ADATOK A NÉGYKARÉJOSTEMPLOMTÍPUS MAGYARORSZÁGI MEGJELENÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ A középkori magyar állam szakrális székhelyének — Székesfehérvár — legmagasabb pontján 1971-ben feltártunk egy centrális alaprajzú épületet, amely igen megcsonkult állapotban maradt fenn. A mintegy 10x10 m-es négyzet alaprajzú épület nyugati, északi és keleti oldalához egy-egy félköríves falszakasz kapcsolódik, a déli falszakaszt 18. sz.-i kripta pusztította el. Az épületen belül egy pillér alapozása is előkerült. Mivel a keleti félköríves egység meghosszabbított fallal rendelkezik — bema —, jogos feltételezni, hogy e rész szentélyként funkcionált, tehát az épület kelet—nyugati tengellyel rendelkező templom volt. E feltételezett funkciót támasztja alá az a tény, hogy az egykori nagyfejedelmi, ispánsági központ legmagasabb pontján fekszik az épület az egykori földvár közepén, tájolása pontosan azonos az 1225—1235 között mellette felépült Szent Péter templom tájolásával. Mivel e dombon a római korban nem volt élet, a templom alapfalaiban és pilléralapozásában talált római tegula töredékek is másodlagosan kerültek felhasználásra, kizárható az épület római korúsága. A centrális épület rekonstruált szerkesztési elve és kitűzése modul segítségével történt. Ez a modul 10 láb (= 1 magyar királyi öl), azaz 312±5 cm. Ez a méret szerkezetileg és statikailag legfontosabb pontok közötti távolságoknál mutatható ki. Az egymástól 45°-os szögben elfordított és egymáshoz csúcsukkal illeszkedő négyzetek oldalméretei a templom minden további méretét pontosan megadják. A magas rangú szellemi alkotást bizonyító szerkesztés a funkcióban és díszítésben is hasonló rangúságot sejtet. Erre enged utalni az a középkori forrásokból ismert adat, hogy Géza nagyfejedelem a fehérvári Szent Péter templomban volt eltemetve. A fentiekhez kapcsolódik az az adatsor is, hogy Fehérvár közvetlen környékén a 10. sz. végén erős települési koncentrációt lehetett megállapítani; a település közepén földvárat építettek, amelyen belül 10—11. sz.-i kerámia volt a legkorábbi lelet; István király Fehérvárott alapította „saját kápolnáját", a későbbi királyi temetkezési és koronázási bazilikát; ez a bazilika viszont nem a település legmagasabb, tehát legelőkelőbb pontján, hanem annak közelében került felépítésre (ennek feltételezett oka, hogy a dombtetőn már más fontos épület lehetett). Összevetve a rendelkezésre álló adatokat, a négykaréjos templomot 972—997 között Szent Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt olyan ,ősplebánia'-nak határozhatjuk meg, amelyet Géza nagyfejedelem építtetett egykori szálláshelyén, és amelybe őt magát is eltemették. így e templom tekinthető az uralkodó Árpádcsalád legelső keresztény templomának. Az épület alaprajza, kivitelezésének technológiája bizánci szellemiséget, ill. ritust feltételez. Éz összefügghet a Fehérvár