Folia archeologica 34.

István Vörös: Későneolit és rézkori oroszlán leletek a Kárpát-medencében

KÉSŐNEOLIT ÉS RÉZKORI OROSZLÁN LELETEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A gyarapodó rézkori telepásatások leletanyagainak vizsgálata során olyan állatcsont-anyag válik mindjobban ismertté, amely nemcsak népvándorlásokban és kultúrhatásokban, hanem az egyes kultúra vagy kultúrcsoport anyagi műveltségét hordozó népcsoportokhoz új immigráns háziállatfajtákban is rendkívül változatos. A háziállat-állomány minőségi változásai mellett ebben az időszakban történt a Kárpát-medence subfossilis vadfauna történetben — mai ismereteink szerint az utolsó — nagy faunaváltozás, amelyben az őstulok, maraloid gímszarvas és a kelet-európai vaddisznó mint immigráns „kontinentális fajok" abszolút faunadominanciát értek el a nagyemlős faunában, és színező fajokként megjelennek még az Alces, a Bison, a vádló és a Hemionus is. Ennek az időszaknak az állatcsont anyagából kerültek elő a dolgozatban •dokumentált nagymacskák maradványai is, amelyek a differenciált anatómiai •diagnózisok és állatföldrajzi érvek alapján oroszlánoké. Magyarországon négy helyről ismert oroszlán-maradvány: 1. Zengővárkony, temető. Későneolitikum lengyeli kultúra (Dombay J. 1939)—caninus inf. sin. (gipszmásolat, 2. ábra 1); 2. Tis%aföldvár-Téglag)'ár, telep. Középső rézkor vége (Vaday A. 1982)— pelvis sin. fr. (4. ábra) ; 3. Tis^alnc-Sarkad, telep. Középső rézkor vége, Hunyadihalom csoport (Patay P. 1974-82)—caninus sup. dext. (3. ábra 1-2), caninus dext. inf. (2. ábra 2), scapula dext. dist. (5. ábra 1), radius dext. dist., ulna dext. (6. ábra 1 ), olecranon dext. (5. ábra 2), mt

2 sin. (7. ábra 1), mt

:

! dext. (7. ábra 2) ; 4. Gyöng/öshalás-^- En с spuszta, t e I e p. Késő rézkor eleje, badeni (péceli) kultúra, Boleráz csoport (Szabó J. J. 1981), — praemaxilla-maxilla sin. (8. ábra 1-2). Délkelet-Európából jelenleg két területről ismert őskori oroszlán csontlelet: 1. Délnyugat -Ukrajnában Bolgrad (Gumelnita kultúra) és Mayak (késő Tripolje kultúra) telepekről

5 és 2. Görögországban a peloponnesosi Tiryns várában egy sírból (i. e. 1230) és egy gödörből (i.e. 16. sz.)

e kerültek elő. A mykenei kor realisztikus oroszlán ábrázolásainak tehát helyi, görög oroszlánok lehettek az elő — élő képei. A görög mitológiai alakok oroszlán vadászatainak az említése pedig a mykenei korból származó valós hagyomány is lehetett. A görög (délkelet-európai) oroszlán legelső írásos említése i. e. 8. sz.-ban Homerosnál található. Három évszázaddal később Herodotos és Xenophon; az i. e. 4. sz.-ban Aristoteles ír az oroszlánokról. Görögországban az oroszlán feltehetőleg az i. sz. 1. sz.-ban halt ki. 4 Folia Archaeologica XXXIV. 1983