Folia archeologica 34.

Lovag Zsuzsa: Limogesi mintára készült magyarországi körmeneti keresztek

176 LOVAC; ZSUZSA velük kapcsolatban. Ez némiképpen visszautal a megelőző időszak gyakorlatára, ott is megfigyelhető volt a sokféle, de kevés darabbal képviselt tipusok ill. csoportok megléte. A 13. század második felében azonban a sokféleség alacsonyabb színvonalon jelentkezik. Eddigi ismereteink szerint a provinciális stílusú, technikájukat és formakészségüket illetően is másod- harmadrendű keresztek mesterei kétféle indíttatással dolgoztak. Egyrészt az import tárgyak formáit igvekeztek átvenni, másrészt a már eleve sokféle helyi hagyományt folytatták. Előbbiekre példa a hajdúhadházi, nagvkövesdi, tengelici corpus, és a megmaradt feszületek formái, amelyeken szembetűnően erősek a limogesi vonások. Az Attila utcai, erenyei, tököli és kőbányai corpusok erősebben kapcsolódnak a hazai hagyományokhoz, az import kereszteknek csak egy-egy részletmegoldása bukkan fel rajtuk. Végezetül a szolnoki Krisztus-figura fejdísze és ágyékkendője azt mutatja, hogy a helyi készítésű keresztek — illetve azok mellékalakjai — is további utánzókra találtak. Érdekes az eddig ismert darabok elterjedése, egv kivételével — Erenye — a tatárdúlástól többet, vagy hosszabb ideig szenvedett területen, a Dunától keletre kerültek elő, elsősorban az Alföldön. A limogesi tárgyak lelőhelyénél ez nem figyelhető meg, az ismert eredetű — sajnos az emlékanyagnak csak egy részét sorolhatjuk ezek közé — példányok nagyjából egyenletesen oszlanak meg az egész ország területén. Ez arra mutat, hogy a valóban tetszetős limogesi import tárgyakat országszerte igyekeztek megszerezni, csak a legszegényebb templomok voltak kénytelenek beérni a helyi mesterek készítményeivel. A kereszt nélküli corpusok aránya talán azt jelzi, hogy többségüket fakeresztre szegezték, ami nyilvánvalóan a legolcsóbb megoldás volt, s maguk a limogesi keresztek is példát adtak hozzá.