Folia archeologica 34.

Lovag Zsuzsa: Limogesi mintára készült magyarországi körmeneti keresztek

KÖRMENETI KERESZTEK 173 díszt. Kettős poncolt sorokból áll, középen egy függőleges, ettől kétoldalt kissé ferdén összefutó, haránt iránvú párhuzamos vonalakból. Szorosan összezárt hosszú, vékony lábai térdben kissé megrogynak, lábai alatt egy, a felszegezésre szolgáló lemezke van. Az ágyékkendő mintázata pontosan ugyanúgy tagolja a ruha felületét, mint a Nemzeti Múzeum és az egykori budapesti piarista gyűjtemény két kis figurájának bábúszerű testét. Ezeket a szent-alakokat Kovács Éva limogesi típusú, de Magyarországon készült körmeneti keresztek szárvégződéseit díszítő mellékalakokként határozta meg.

1

5 A kisméretű corpus abban is megegyezik a keresztek mellékfiguráival, hogy sem a test tagolása, sem az ágyékkendő ábrázolása nem igazodik a természetes formákhoz, teljesen dekorath módon kezeli a felületet. Az ágyékkendő poricolt díszítése egészen a rövid mellkas stilizált vonalrajzáig ér, a kendő felső szegélyét semmi nem jelzi. Az eddigiektől mind technikáját, mind formáját tekintve elten") corpust vásárolt néhány évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum, amelynek csupán bizonyos részletei jelzik, hogy készítője ismerte a limogesi ábrázolásokat. A corpus a Rákos-patak mentén, Kőbányán, a Keresztúri út 16-1. sz. telken került elő, pontosabb lelőhelyét az eladó nem tudta megmondani. A helyszínen, amelynek egv része még beépítetlen és mezőgazdasági művelés alatt áll, templom vagy egyéb épület nyomát nem tudtuk felfedezni, a felszínen gyűjtött cserepek egv-két jellegtelen későközépkori edénytöredék kivételével császárkoriak voltak.

1" A corpus az eddig tárgyaltak nagv részével ellentétben nem kalapált, hanem öntéssel készült. Karjai és lábai tömörek, teste és feje üreges öntésű (5—6. ábra). Viszonylag vastag, foltokban máig megmaradt tűzaranyozása a hátoldali szegélyt és a lábak hátsó részét is beborította. A két lábszár közt egészen a bokáig érő öntvényréteg van, ezen megy keresztül a felerősítésre szolgáló szeg. A kisméretű Krisztus-test frontális tartású, egyenesen felemelt koronátlan fejjel. Homlokán vízszintesen körbefutó vonal jelzi a függőleges, párhuzamos vésetekkel ábrázolt hajzat szélét. Szemeit lehúnyva ábrázolták, szakálla és bajusza nincsen. Vízszintesen kitárt vékony karjairól a kezek letörtek. Mellkasa hosszú, lefelé keskenyedik, vésett rajza az egvetlen olyan részlet, amely a limogesi corpusok hatásáról árulkodik. A hónaljtól kiinduló, az ágyékkendő övéig érő háromszög alakú, kissé ívelt vonalon belül a mellkas felülete sima, csak kicsiny mélyedés jelzi a köldököt. Erre a vonalra merőlegesen futnak a test oldalán a sűrű rovátkolással jelzett, kissé ívelődő párhuzamos bordák. A felsőtesthez képest a lábak aránytalanul rövidek, térdig érő, sima övvel ellátott, sűrűn ráncolt szoknyaszerű ágyékkendővel. Lábai térdben kissé megrogynak, egymástól kis távolságra párhuzamosan tartanak a jól jelzett lábfejekig. Suppedaneuma nincsen. Az öntött corpus az egyetlen az eddig tárgvaltak közül, amelvik Krisztust korona nélkül ábrázolja. Zömök arányai is eltérnek a lemezes corpusoktól, bár a hosszú felsőtesthez kapcsolódó rövid lábak a szolnoki és hódmezővásárhelyi kereszteken is felismerhetők. A 13. század második felére való keltezését a korábbi corpusoktól határozottan eltérő megfogalmazása indokolja, s az, hogy 1

5 Kovács É., i. h. (1961, 1962) 24c, 25. ábra. 11

1 Ltsz.i 0/1.78.1. Méretei: m: 8,3, sz: 5 cm. Öntött, aranyozott. Az eladó szerint néhány évvel korábban a ház körüli telken, földmunka során került elő. Ismételt terepbejárással sem sikerült a vizsgálható területen középkori objektumot találni.