Folia archeologica 32.
István Vörös: Korai holocén vad Equidák a Kárpát-medencében
KORAI HOLOCÉN VAD EQUIDÁK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Magyarországon az archaeozoológia fő kutatásterülete az élelemtermelő gazdálkodás egyik ágazatának, az állattartásnak és az egyes háziállat-fajok történetének a vizsgálata. Az élelemtermelő gazdálkodás másik, főleg az őskorban jelentős ágazatának a vadászatnak, és az egyes vadászott állatok komplex zoológiai és gazdaságtörténeti vizsgálatára az őstulok és a gímszarvas kivételével még nem került sor. Magyarországon a korai holocén mezolitikus és neolitikus időszakából 26 lelőhelyről ( 1—2. ábra) 97 db vad Equida csontmaradványa ismert. A leletanyag lelőhelyenkénti fajmegoszlása: „Asinus" 11 lelőhely, 42 db csontmaradvány; Equus 18 lelőhely, 55 db csontmaradvány (1. táblázat). A konvencionálisan „Asinus hydruntinus "-nak határozott kis Equida és az Equus ferus gmelini (az ún. tarpán) vádló Magyarországon a korai holocén Preborealis-Borealis időszakában jelenik meg. Az „Asinus hydruntinus" csökkenő, a vádló növekvő számban a későneolit—korarézkor Atlantikum végi Subborealis eleji időszakban megtalálható a Kárpát-medence faunájában. A subfossilis „Asinus hydruntinus " nem azonos a Riss-Würm, alsóWürm faunából ismert E. (A) hydruntinussal. Sztratigráfiai, faunagenetikai, állatföldrajzi és osteometriai adatok alapján az „Asinus hydruntinus" a Kulán nagyfaj hegyvidéki és magasföldi onager alfajának anatolicns változatával, az E quits hemionus anatolicus sensu Haltenorth et Trende-vel azonosítható. Érdekes, hogy a későneolit—korarézkori vadfauna hullámmal a Kárpát-medencébe került „Asinus hydruntinus" kronopopulacio II. ökológiai igénye lényegesen eltért a mezolitikus —koraneolitikus kronopopulacio I-től. Míg a kronopopulacio I. jelenlegi ismereteink szerint meleg—extrém humid klíma időszakában került a Kárpátmedencébe, addig a kronopopuláció II. meleg—extrém arid időszakban. A humiditás, mint az „Ásinus hydruntinus" optimum faktora mindenesetre ellentmond a faj eddigi feltételezett „száraz steppe" ökológiai igényének. A mezolitikumban és a neolitikum első felében a magyarországi vadlovak közvetett faunagenetikai adatok alapján az európai erdős öv „erdei" lovai lehettek. A későneolitikus—korarézkori vadlovak pedig kelet-európai steppei öv, dominánsan alacsony marmagasságú „steppei" lovai voltak. A Kárpát-medencében a vad Equidák vadászata etológiájuk és kis egyedszámuk miatt eltért a csordaállatok (őstulok, gímszarvas tehenek, őzek, vaddisznók) és a ragadozók vadászatától. Elejtésük leginkább a magányos állatok (pl. gímszarvasbika) nagy akciórádiuszú követéses, vagy a lesből történő vadászathoz lehetett hasonló. Elejtésük, a nyárvégi—kora őszi időszakban történhetett, amikor az állatok a vízmelléki, még ki nem száradt legelőket keresték fel a folyóvölgyek ártereiben.
