Folia archeologica 32.

Attila Kiss: V-VI. századi leletek Brigetio területéről

V—VI. SZÁZADI LELETEK BRIGETIO TERÜLETÉRŐL Pannónia területén 379-től kezdődően tömegesen telepedtek meg a limesen túlról érkező barbárok: a provincia feladásáig ténylegesen foederati statusban, a provincia feladása után de iure továbbra is foederati statusban, de már a Kárpátmedencei, ill. kelet-európai erőviszonyoknak megfelelően. A provincia feladása után szívesen telepedtek meg a népvándorlás kor germán népei az elsősorban szinte teljesen római kori, antik lakosság nélkül maradt Duna menti települések területén. Lakhelyeik megválasztásában nyilván ugyanazok a kedvező természetföldrajzi adottságok játszottak közre, amelyek már a római kori városok, települések létrejöttében is döntő szerephez jutottak, de valószínűleg a római kori létesítmények: művelt szántóföldek, úthálózat, használatban levő aquaeductusok, nyersanyagok is vonzerőt jelentettek. A helyben maradt csekély számú provincia-lakó pedig megadóztatható alanyként élt a „barbár" uralom alatt. A „barbárok" megtelepedése a római városok területén a jobban megkutatott települések esetében jól dokumentálható, de a kevésbé kutatott területeken is megállapítható. Egy ilyen, római szempontból jobban, népvándorlás kori oldalról alig vizsgált római kori település Brigetio (Szőny, korábban Ó-Szőny), ahol a római korban egy légiós tábor, mellette pedig jelentős polgárvárosi település volt. A brigetioi népvándorlás kori leletek zöme a múlt századból származik. Összegyűjtésük részben a tábor és polgárváros területén földbirtokkal rendelkező Tussla Tivadarnak köszönhető. A leletek másik csoportja a tábor területét is átszelő, 1881—1884 között épült Komárom—Budapest vasútvonal építésekor került elő. E leletek a nemzetközi műkereskedelmen keresztül szétszóródtak, s nyilván csak egy részük került lelőhely megnevezéssel Budapest, London, Bécs múzeumaiba. A brigetioi népvándorlás kori leletek három időbeni rétegre oszthatók fel: a) a legkorábbi réteget az V. század leletei jelentik: lemezes fibulák, besimított bögre, cubooctaeder díszű fülbevalók, keleti nomád tükör, aranycsat, kétoldalas fésűk, macrocephal koponyájú sír (Katalógus 1—7); b) a középső csoportot a VI. század első negyedében földbe került leletek alkotják: Anastasius solidus, madár-fibula, kengyel-fibulák (Katalógus 8—11); c) a langobard kori (526—568) réteget néhány jellegzetes lelet képezi: kengyel-fibula, korong-fibula, bronz díszkulcs, orsógomb töredékei, kristálygömb, Justinianus érmek (Katalógus 12—17). E leletek lelőkörülmények és leletösszefüggések nélküliek, azonban összetételük és jellegük alapján valószínűleg mind sírleletek. E leletanyag leletkörülményei és kis száma miatt nem alkalmas arra, hogy belőle még a legvázlatosabban is meg lehessen rajzolni Brigetio területének kora-népvándorlás kori történetét. Arra viszont már elegendő információt nyújtanak, hogy megállapíthatók legye14 Folia Archaeologica XXXII. 1981.