Folia archeologica 31.

H. Kolba Judit: Vésett gótikus talpas keresztjeink

240 H. KOLBA JUDIT gyak már kialakult gótikus mintakincsével készültek. Leghamarabb a kelyheken jelentek meg az új stílusjegyei, díszítményei, azok szerkezetén látszott először a komoly változás, s ezeket utánozták már a XIV. század végén a cibóriumok, hasonló magas, kehelyszerű talpazattal.

8 Amint szokásba jött a XV. század első felétől, hogy az építészetet utánozva, a kelyhek nóduszát kápolnákat utánzó fülkekoszorúval díszítették,

0 hamarosan megjelenik ugyanez a forma a cibóriumok és úrmutatók nóduszán is.

1

0 Nem voltak kivételek a korszak stílusától a keresztek sem, a megmaradt darabokat ilyennek ismerjük. De milyenek lehettek azok a keresztek, amelyeknek talpa, a gyakori használat következtében letört, megsemmisült, mint pl. a Nyári kereszt esetében? Kizárólag a megmaradt analógiákra támaszkodhatunk, amelyek — a korszak többi ötvöstárgyainak arányát figyelembe véve, viszonylag nagy számban maradtak ránk. Dolgozatunkban ezért tárgyaljuk egy csoportban ezeket a kereszteket, így a legújabb szerzeményt is a megfelelő helyre helyezhetjük a magyar művészetben. A Nyári kereszt anyaga aranyozott ezüst. Különösen szép az eredeti középkori tűzaranyozás, mely csak a kereszt alsó szárvégén, egy későbbi javítás körül kopott meg. Igen arányos a két szára, viszonylag rövid vízszintes ág, még rövidebb a korpusz feletti szárrész, és elegánsan hosszú az alsó függőleges szakasz. A keresztszárak szélességét karcsúsítja a háromkaréjos, lóhere alakú végződés. A kereszt előlapja (1. ábra ) utólag forrasztott erősítéssel szorul az alsó tokhoz. A széleken körös-körül egységesen fut körbe egy mm szélességben, két szabálytalan vonal között, apró, éles szerszámmal vésegetett, sodronyt utánzó minta. A lóhere alakú szárvégeken éles, mély vonalakkal, határozott vésővezetéssel rajzolt négy evangelista szimbólum látható: 1. Legfelül a kiterjesztett szárnyú sasmadár (Szt. János jelképe), jobb lába alatt üres, ,,S" alakban hajló mondatszalag (2. ábra). A madár teste néhány hosszú, a begye vonalát párhuzamosan követő vonallal díszített, mely a szokásos gótikus madárábrázolástól szokatlanul eltérő. A szárnyait párhuzamos, alsó végén kis ívvel elhajló, vésett vonalsorokkal jelezte az ötvös. Hosszú farka előtt a testén is hasonló vésés látszik, a faroktollakat pedig hosszú árkok jelzik. A madár fejét egy vésett vonallal húzott glória kereteli. A jobboldali szárvégen ülő oroszlán alakja Szt. Márkra emlékeztet (3. ábra). Feje körül glória, nyitott szájában vésett fogak, fejét és nyakát hullámos vonalak sűrű sora borítja. Hátán a szárnyak jelölése azonos a saséval. Lábai között, majd a farka alól hajlik vissza az üres mondatszalag. A baloldali keresztszáron fekvő ökör (4. ábra) vésett figurája tölti ki a lóhere alakú felületet (Szt. Lukács). Szembenéző képe határozott vonalakkal körülrajzolt, nyakán és hasa alján egymást keresztező vésett egyenes vonalak sűrű sorai jelölik a szőrzetet. Bal első lába kissé torzult, hátsó lábai arányosab8 MNM-ban a körtvélyesi cibórium (1916.31.), a Bésán féle cibórium (1873.106.IV.2.), a csicsói (1898. 40.1. és két ismeretlen származású (1909.9.3. és 53.20.) 9 Forgách kehely (Cim.Sec. II.I.l.), a Nyári kehely (1879.114.11.), a Suki kehely (Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár), két pozsonyi, a Kincstárban levő kehely. 1

0 A szendrői úrmutató (1937.4.), ismeretlen származású úrmutató (55.396.G.) és a svábfalvai (1915.96.5.) valamint egy talpas kereszt (1897. 44.), mely csak a talp azonossága miatt említendő ebben a csoportban.