Folia archeologica 31.
Lovag Zsuzsa: Árpád-kori pecsétgyűrűk. I.
236 LOVAG ZSUZSA A megyékben szétszórtan élő nemesek ideiglenes hivataluk felvételekor valószínűleg helybéli ötvösökkel készíttették el pecsétjeiket, amelyekhez a pecsétképet a legkézenfekvőbb lehetőségek közül választották. Erre mutat legalábbis a gyűrűk igen különböző, gyakran eléggé alacsony színvonalú kivitele, a hiányzó vagy olvashatatlan felirat, az olyanfajta ábrázolások, amelyekből nem lehet a pecsét tulajdonosára következtetni. Miután azonban egészen a 15. századig a megyei szervezetnek nem volt közös hatósági pecsétje, szükség volt az ideiglenes hatóság tagjainak magánpecsétjére, amelyek együtt hitelesítették az ilymódon sokpecsétes okleveleket. 9 3 Később a címerhasználat elterjedése és a megyei oklevéladás visszafejlődése háttérbe szorította a hatalmi jelvényeknek a 13. századra jellemző gyakori felhasználását. Az ideiglenes jellegű megyei hatóságok pecséteire kezdettől jellemző a gyűrűspecsétek viszonylag nagy száma. A már korábban idézett tatárjárás előtti párhuzamokon kívül is maradtak ránk pecsétlenyomatok, illetve okleveles adatok a 13. századból. 9 4 Az adatok arra mutatnak, hogy míg a királyi kancelláriák, az egyházi és az országos méltóságok nagypecséteik mellett csak kisegítő, ill. titkos pecsétként használtak gyűrűt, az oklevéladók legalacsonyabb rétegében ez volt a leginkább elterjedt pecsétforma. A cikkben közölt gyűrűk valószínűleg nem mind tartoztak a megyékben hivatalt viselő szerviensekhez, ill. nemesekhez, de a típus kialakulását feltétlenül ezzel a jelenséggel kapcsolhatjuk össze. Lehetséges pl., amennyiben helyesen olvastuk az egyik kettőskeresztes gyűrű köriratát (custodi), hogy a gyűrű tulajdonosa valamelyik káptalan vagy konvent custosa, a levéltár és a hiteleshelyi pecsét őre volt. A hiteleshelyi pecsétet ugyanis — a zágrábi káptalan statutuma szerint — használat után tartójába vissza kellett helyezni, s a káptalan hét tagjának saját pecsétjével lezárni. 9 5 A hivatalos személyek pecsétgyűrűivel kialakult típus valószínűleg gyorsan elterjedt, s a későbbi idők szélesebbkörű pecséthasználatában fejlődött tovább. 9 3 Uo. i.m. 149. 9 4 Bártfai Szabó L., Turul 25 (1907) 64.; Holub J., i.m.101.; Kumorovitz В., i.m. (1936) 55; 25,30. kép.; Ua , (1944) 54,56 ; Istványi G., i.m.525.; Györffy Gy., A magyar krónikák adata a III. Béla-kori petícióról. — Középkori krónikáink kritikus kérdései. (Budapest 1974) 337.; Kubinyi A., i.m.121. 9 5 Szentpétery I., i.m.129.
