Folia archeologica 31.

Fodor István: Honfoglalás kori korongjainak származásáról. A verseci és tiszasülyi korong

214 FODOR ISTVÁN téneti adat igazolja.

16

2 (Hasonló lovas függők szintén a szaltovói kapcsolatok révén terjedtek el a dunai bolgároknál is.

16

3) Mint művészi tárgyaink többségére, korongjainkra is érvényes az a közkeletű megállapítás, amely szerint a keleti párhuzamok csak távoli előképként értelmezhetők, a magyar mesteremberek kezén azok lényegesen átformálódtak, tehát „magyar jellegűvé" váltak. Különösen áll ez életfás-lovas korongjainkra, de még a viszonylag közeli előképre visszavezethető tiszasülyire is, amelynek lóalakja szinte tökéletesen beilleszthető az előbbi típusú korongok állatábrázolásai közé. Egyedülálló eddig a lovon ülő emberalak, amelynek megformálását idegennek tarthatjuk a honfoglaló magyar művészeti gyakorlattól.

lfi

4 Párhuzamként csupán a kiszombori veret széttárt karú emberalakként értelmezhető mintáit,

10

5 valamint az emberarcot mintázó izsáki

10

6 és bodrogszerdahelyi

16

7 veretet említhetjük. Ez utóbbi aranyozott ezüst, szépen formált szakállas-bajúszos emberarcot ábrázol (11. ábra),

1

№ amelyről joggal vélte Dienes István, hogy a viselőjét oltalmazó szellem képmását láthatjuk benne,

10

9 tehát a tiszasülyihez hasonló értelmű ábrázolás lehetett. юг yö. Fodor /., Bolgár-török. .. 105— 108, további irodalommal. 16

3 Vö. MaSov, S., Amuleti — koncata väv Vracanskija muzej. Muzei i pametnici na kulturata 14 (1974):2 —3. 65 — 66. (Keltezésük: VIII—IX. sz., a lovasok kéztartása, s az egész minta az alán függők pontos mása.) Ugyanilyen függő az egyik pliszkai házban is előkerült, amelyet V. Konstantin (1059- 1067) pénze keltez: Milieu, A.. Pliska-Preslav.I. (Sofija 1979) 145- 149,22.kép. (Az ugyanezen a képen közölt másik tárgy azonban nem amulett, hanem bronz osztókarika.). — A későbbi, elvontabb mintájú bolgár lovasfüggőkön csak az arc megformálása jelzi a lovast a függesztőfülön. Ezeket hozta kapcsolatba Csallány Dezső a mi egyszerű kivitelű lovas-életfás korongjainkkal (Rakamaz, Mándok): Acta Arch.Hung. 10 (1959) 286,18/1-2,kép. 16

4 Vö. Fodor /., Alba Regia 17 (1979) 69. 16

5 Dienes /., A honfoglalás kora,26,32 33.kép. 16

6 H. Tóth E., Cumania 4 (1976) 160- 161,179,20/13.kép. 10

7 Erdélyi /., JAMÉ 4- 5 (1961 - 1962) 17,221,I.t.(A veret mintája szinte teljesen kivehetetlen.) ; Dienes /., A honfoglaló magyarok lélekhiedelmei. 232. (A fénykép után készült rajz jelentősen eltér az eredeti tárgytól.) los p

rágai Nemzeti Múzeum, ltsz.: 118879. A múzeum vezetőségének szíves engedélyével 1979. novemberében Mesterházy Károllyal tanulmányozhattuk az 1937. évi bodrogszerdahelyi leleteket, amelyet hamarosan B. Svoboda tesz közzé, majd magyarul a honfoglalás kori leletcorpusban fog megjelenni. A rajzot Bánó Attila készítette. — Nem akarván a részletes feldolgozás elé vágni, itt csak annyit jegyzek meg, hogy a bodrogszerdahelyi emberarcos veret kétségkívül tarsoly függesztőszíját díszítette csakúgy, mint a jóval elvontabb izsáki (vö. 166.j.) vagy a bodrogszerdahelyi rókafejes veret. (László Gy., HMNÉ 436.) Aligha lehet véletlen, hogy e segítőszellemek képmásait a tarsoly környékén viselték. Dienes István arra gondolt, hogy az előkelők tarsolyain nemzetségük totemállatait tüntették fel, ahogyan ez az obi-ugoroknál még nemrég is szokásban volt: FA 16(1964) 82. Magam arra gyanakszom, hogy a férfiaknál főként a tarsoly lehetett az óvó-védő jelképek helye, amire a nőknél az említett okok miatt a varkocs szolgált. Mint fentebb láttuk, az avar nők (s talán a szaltovói és kaukázusi alánok aszszonyai, lányai is) még zömmel övükön és tarsolyaikon hordták a hasonló értelmű amuletteket. Egyelőre nehéz lenne határozott választ adni arra a kérdésre, hogy e szaltovói-kaukázusi szokás mennyire hatott a levédiai magyarságra, s mennyire lehetett a tarsolyoknak, mint a mágikus jelképek hordozójának szerepe általános steppei jellemvonás. Mindenesetre veretes tarsolyaink kialakulásával kapcsolatban figyelemre méltó új fejlemény, hogy — igaz, némileg más szerkezetű — veretes tarsoly a Kaukázusban is előkerült: Vinogradov, V.B., Acta Arch.Hung. 33 (1981) s.a. — A bodrogszerdahelyihez hasonló, bajuszos-szakállas férfiarcot mintázó övveretek kerültek elő a X —XI. századi ősmordvin Ijadai temetőben: Al'bom drevnostej mordovskogo naroda. Red. Ju.V.Got'e, A.I. Jakovlev. (Saransk 1941) VIII.

t.9. Kissé az izsákira emlékeztető, elvontabb mintájúak: Uo. IX.t.l. (Ugyanitt a 38. lapon az Altájtól a Kaukázusig terjedő párhuzamok felsorolása.) 16

9 Dienes I., A honfoglaló magyarok lélekhiedelmei. 231 — 232.