Folia archeologica 31.

Fodor István: Honfoglalás kori korongjainak származásáról. A verseci és tiszasülyi korong

204 FODOR ISTVÁN új szomszédaik, a szkíta-szarmata törzsek

9

4, majd az onogur bolgárok

9

5 hitvilágának hasonló eleme. A későbbi levédiai hazájuk déli szomszédságában élő kaukázusi hunok lóáldozatáról a valószínűleg közel egykorú örmény forrás így ír: ,,A magas és sűrűlombú tölgyfák közül (amelyek az utálatos Aspandiatnak voltak szentelve; ezek mellett mutattak be neki lóáldozatokat, a lovak vérét a fákra loccsantva, a fejét és a bőrét pedig a fák ágaira aggatva) megparancsolta a püspök, hogy vágják ki azt, amelyik (mintegy) a feje és anyja volt az összes többi magas fának, és amelyet a hunok országában sokan imádtak, közöttük a fejedelem és a főemberek is, mivel isteneik megváltójának, életadójának és minden javak adományozójának tartották." (Szalmási Pál fordítása.)

9

6 A ló és az életfa hitvilágbéli kapcsolatának a népi ábrázolóművészetben való megjelenítéséről a sárréti pásztorfaragványok kapcsán már tettünk említést.

9

7 Hasonló rajzokat találunk Szibéria sámánhitű népeinél is; egy altáji sámándobon,

9

8 nanáj varrottason és amuletten,

9

9 s alighanem hasonló értelmű ábrázolást fedezhetünk fel az egyik vogul nyírfakéreg-rajzon is.

10

0 Nyilvánvaló, hogy ez az ősi jelkép nem csupán a népművészet remekein él, hanem a régiségben is közismert volt. Szép példa erre a IX. századi sopronkőhidai későavar temető 48. sírjában lelt agancs sótartó, ahol az életfa két oldalán egy-egy szarvasmarha-maszkos lovat ábrázoltak;

10

1 vagy a közismert — legalább egy évezreddel korábbi — szibériai aranylemez.

10

2 Számunkra különösen fontos, hogy fellelhetjük ezt az ábrázolást azokon a területeken is, ahonnan a legtöbb hatás érhette a kialakuló magyar művészetet. Az iráni posztszasszanida ötvösművészet VIII —IX. századi emlékein feltűnik az életfa előtt álló oroszlán és farkas alakja,

10

3 a Permtől nem messze lelt szludkai ezüsttálon pedig ló áll a fa (életfa) előtt (ráadásul korongjainkhoz hasonlóan a ló hasa alatt ennek törzse is két gyökérből ered) ;

103

a a turkesztáni 9

4 Hérodotos szemléletes leírását a szkíta lóáldozatról, a kitömött lovak póznára tűzéséről ld.: László Gy., HMNÉ, 458. 9

5 A 86. j.-ben említett magyar temetkezési szokás volgai bolgár és baskirföldi (szerintem részben keleti magyar, vö.: Verecke. .. 223) párhuzamairól: Halikova, J. A., HMÉ 1 (1973) 25 — 26. A doni bolgárok hasonló temetési szertartásáról: Fodor I., Altungarn... 55. 9

6 Szalmási P., Keletkutatás 1974. 103. 9' L. 72.J. 9

8 Harva, U., i.m. 530, 95. kép.; László Gy., Régészeti tanulmányok. 109. 9

9 Ivanov, S. V.. Materialy po izobrazitel'nomu iskusstvu narodov Sibiri XIX — nacala XX v. TIÉ 22. (Moskva-Leningrad 1954) 262,280,281.; Diószegi V., A pogány magyarok... 9. kép. 10

0 Ivanov, S.V., i.m. 40, 20/5, kép.; Vahter, T., Ornamentik der Ob-Ugrier. (Helsinki 1953) 104,5.kép. — A ló hátából kinövő ágas minta nehezen értelmezhető lovasnak, amint T. Vahter véli (i.m. 106), inkább az obi-ugor hímzések fa-ábrázolásaira emlékeztet. Vö. Ivanov, S.V., Ornament narodov Sibiri как istoriceskij istocnik. TIÉ 81. (MoskvaLeningrad 1963) 91. 10

1 Török Gy., Sopronkőhida IX. századi temetője. FontesAH (Budapest 1973) 57, 31. kép, Xl.t.; László Gy., A népvándorláskor. . . 104, 138.t. 10

2 Uo. 109.; Rudenko, S.I., Sibirskaja kollekcija Petra I. SAI D3-9. (Moskva Leningrad 1962) VlI.t. 10

3 Smirnov, Ja.I., Vostocnoe serebro. (Sankt-Peterburg 1909) No. 24,28,117.; Darkevic, V.P., Hudozestvennij metall Vostoka. (Moskva 1976) 70, 80, 4.

1.1-2, 6.

t. 3. '°

3

a Aspelin, J.R., Antiquités du Nord Finno-Ougrien. (Helsinki 1877) 140., Fig. 607.; Spicyn, A. A., Samanskie izobrazenija. Zapiski otd. Russkoj i Slav, arheologii Imp. Russk. Arh. obäcestva 8,1(1906) 44 — 45., 79., 7. kép. A tál VI. sz-i bizánci munka: Bank, A., Bizánci művészet. (Budapest 1978) 282.