Folia archeologica 31.

Fodor István: Honfoglalás kori korongjainak származásáról. A verseci és tiszasülyi korong

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXI. 1980, BUDAPEST HONFOGLALÁS KORI KORONGJAINK SZÁRMAZÁSÁRÓL A VERSECI ÉS TISZASÜLYI KORONG FODOR István A honfoglaló magyar női viselet pompás ékességei voltak egykor a varkocsot díszítő lemezes vagy áttört, ezüstből, bronzból készült korongok. Az előbbiek közt valóságos ötvösremekek is vannak (Rakamaz, Zemplén, Anarcs), kidolgozásuk semmivel sem marad el a díszes tarsolylemezekétől. Jelentőségüknek megfelelően, kutatásunk nagy figyelmet szentelt e tárgy típusnak; elemezték előállításuk technikai fogásait,

1 a hiteles leletek alapján tisztázták viseletük módját,

2 s ábrázolásaik gondolati hátterének megfejtése is számottevő eredménnyel járt.

3 Lelőhelyeik legutóbbi felsorolását Csallány Dezső 1970-ben megjelent dolgozatában találjuk.

4 Az általa feltüntetett lelőhelyek sorából azonban törölnünk kell a 40. (ism. lh.), 41. (Tiszafüred?) és a 44. számút, mivel ezekről a korongokról bebizonyosodott, hogy avar koriak,

5 továbbá az 50 — 52. számút; a karosi övvereteket, a pilinyi és a szászhalombattai szügyelővereteket." Az újabban ismertté vált lelőhelyekkel viszont lényegesen kiegészít1 Fettich Л'., A honfoglaló magyarság fémművessége. — Die Metallkunst der landnehmenden Ungarn. АН 31. (Budapest 1937) 73 — 94.; László Gy., A népvándorláskor művészete. 2. kiad. (Budapest 1970) 71-78. 2 Dimes /., Areh. Ért. 96 (1969) 117.; XJa., Arch.Ért. 105 (1978) 108.; Csallány D., Acta Arch. Hung. 22 (1970) 282-283.; Fodor I., Arch.Ért. 103 (1976) 284-285. 3 László Gy., i. m. 64—68.; Alföldy A., An ugrian creation myth in early Hungarian phalerae. AJA 73 (1969) 359-361.; Kádár Z-, FA 19 (1968) 105-112.; Csallány D., Acta Arch. Hung. 10 (1959) 324. ; Budinskji— Kricka, V. — Fettich N., Das altungarische Fürstengrab von Zemplín. (Bratislava 1973) ; Dienes I., Die Kunst der landnehmenden Ungarn und ihre Glaubenswelt. In: Évolution générale et développements régionaux en histoire de l'art. Actes du XXII

e Congrès International d'Histoire de l'Art. (Budapest 1972) 98—105 (további irodalommal).; Va., Der Weltbaum der landnehmenden Ungarn. CQ.IFU 11.202-207.; Bálint Cs., MFMÉ 1970/1, 35-38.; Fodor I., Arch. Ért. 100 (1973) 35-40. 4 Csallányi D., Acta Arch.Hung. 22 (1970) 275-277. 5 Dienes I., Arch.Ért. 96 (1969) 120.; Garam É., Acta Arch.Hung. 32 (1980) s.a. (A szerző baráti szívességéből olvashattam még kéziratban levő dolgozatát.) 6 A levél alakú szügyelővereteket csak igen ritkán, kivételes esetben használhatták hajfonatdíszként, mint a Tiszaeszlár — Vörösmarty utcai 3. sírban: Csallány D., Acta Arch.Hung. 22 (1970) 268. Az sem lehetetlen, hogy másodlagosan használták ily módon a lószerszám díszeit. Az egyik püspökladányi sírban az öntött, aranyzozott ezüst szügyelóveretet, amelyen hosszas használat nyoma látszik, átfúrták és női nyakékként alkalmazták. (M. Nepper Ibolya ásatása, a közöletlen leletet az ó szívességéből tekinthettem meg.) A sorokpolányi 115. női sírban pedig két helyen átfúrt palmettadíszes tarsolyfüggesztő veret szolgált női ékítményként. (MNM, ltsz.: 3/1945.115/3.)