Folia archeologica 31.

Cs. Sós Ágnes: Előzetes jelentés a Zalavár-kövecsesi mentőásatásról

182 Cs. Sós ÁGNES származnak, melynek feltárásával a leletmentés 1976-ban megindult és ami a Várszigettől E-ra, pontosan 1 km-re feküdt. Összevetve adatainkat, könnyen lehetséges, hogy Börzsönyi rövid kutatása a koraközépkori templom környékén folyt és Kuzsinszky Bálint joggal kételkedik abban, hogy Börzsönyi valóban rómaikori épületmaradványokra bukkant.

1

0 Rátérve az 1976—78. évi mentőásatás eredményeinek összefoglalására, elöljáróban hangsúlyozni szeretném, hogy az előkerült tárgyi anyag egészében még nem áttekinthető a jelen kézirat lezárásakor (az 1978. évi anyag csak 1979 második felében kerül restaurálásra), továbbá, hogy a monografikus feldolgozás megkezdődött, Jerem Erzsébet és Vörös István bevonásával.

1

1 Lelőhelyünkön, a már említett koraközépkori templomon kívül 355 gödörobjektum, 145 sír, egy faszerkezetű, koraközépkori kút és őskori, több-periódusú erődítésrendszerek maradványai kerültek feltárásra. Kronológiai sorrendben haladva a tárgyi anyag jelenlegi ismeretében a legkorábbi kultúrrétegek réz- és bronzkoriak, zömmel mészbetétes kerámiával datálható gödrök jelentkeztek. A terület további, csaknem folyamatos őskori használatára utalnak azok az objektumok, melyeket többek között Szentvid-i típusú bronzfibula vagy meander-mintás pintadérák datálnak a korai vaskorra és részben kerámia-, részben bronzanyag a késői vaskorra.

1

2 A különböző rendeltetésű őskori gödrök főleg a sziget É-i részén jelentkeztek, de nem hiányoztak a D-i „domb" területéről sem. Ugyanezt mondhatjuk a nagykiterjedésű, cölöpös szerkezetű erődítés-rendszerről is, melynek maradványait (közel 1200 cölöplyuk adatait regisztráltuk), illetve planírozási rétegét főleg koraközépkori sírokkal, gödrökkel vágták át. Ezzel szemben a sziget legészakibb, egyben legmagasabb részének védelmét szolgálta az az árokrendszer, mely a stratigráfiai adatok alapján egyik legkorábbi őskori periódust képviseli. A két, koncentrikusan elhelyezkedő árok közül a külső egy kb. 92x72 m-es, a belső 78x58 m-es területet zárt körül, az árkok egymástól való távolsága az ásatási terület jobban megfigyelhető K-i részén 7 — 7,50 m volt. Kapukkal való megszakítást több szakaszon is észleltünk. Lehetséges, hogy az árok-rendszer a korai bronzkor vagy a rézkori Balatoni csoport körébe tartozik; az utóbbi elsőnek megismert erődítését a Zalavártól DNy-ra, légvonalban mintegy 41 km-re fekvő Letenyén, ugyancsak egykori szigeten figyelte meg Kalicz Nándor.

1

3 A Balatoni csoportot 1

0 Kuzsinszky В., A Balaton környékének archaeologiája. (Budapest 1920) 43. 1

1 A Zalavár— Kövecses lelőhelyen előkerült embertani anyag feldolgozásának kérdései e kézirat lezárásakor még tisztázatlanok. Az 1961-től más lelőhelyeken folyt ásatásokból (Vár, Récéskút, Rezes, Mekenye) származó anyaggal együtt így több mint 500 sír embertani anyaga vár tudományos feldolgozásra és kb. ugyanennyit tesz ki az 1951— 1954 között feltárt, publikálatlan vári síranyag, bár az utóbbinak publikációja való előkészítése Nemeskéri J. által már megtörtént, sőt bizonyos szempontok szerinti áttekintése is közlésre került: Acsádi, G. — Harsányi, L. —Nemeskéri J., Acta Arch.Hung, 14(1962) 113 skk. 1

2 A jelentősebb őskori leletanyagot Horváth László, Jerem Erzsébet, Kemenczei Tibor és Korek József tekintették meg, a meghatározásban nyújtott segítségükért ezúton is köszönetet mondok. A feldolgozási munka jelenleg csak a koraközépkori, Árpád-kori periódusokra, illetve az állatcsontanyagra korlátozódik, Jerem Erzsébet a munkába 1979 őszén kapcsolódott be. A felsorolt kövecsesi őskori periódusok más zalavári lelőhelyeire vö. MRT 1. 184, 185, 188, 189., 14, 16, 19, 24, 29, 31, 36, 37, 38. sz. lelőhelyek. 1

3 Letenye, Szentkeresztdomb: Kalicz, N., MAI 1(1970) 109.