Folia archeologica 31.

Cs. Sós Ágnes: Előzetes jelentés a Zalavár-kövecsesi mentőásatásról

ZALAVÁR-KÖVECSES 179 A Régészeti Topográfia I. kötetében közölt térképvázlat (i. ábra: csak a fontosabb IX — XI. századi lelőhelyek átvételével, egyben helyesbítésekkel) jelzi ugyan a mentőásatás színhelyét mint szigetet, de megnevezés nélkül, a „Hoszszú" vagy ,,Rezes"-ként ismert szigettől K-re. Ezzel szemben a „Bükkös" szigetet, mint Börzsönyi Arnold 1907. évi ásatásának színhelyét a „Rezes" D-i folytatásának tekinti.

3 Ma már valóban nehéz az egykori szigetvilág pusztulásnak és pusztításnak kitett maradványait akár múlt századi kéziratos térképek segítségével azonosítani,® akár a néptudatban már nagyon is elmosódottan vagy sokszor ellentmondásosan élő dűlőnevekkel kapcsolatba hozni. Azonosításuk esetén azonban mégis támaszkodhattunk helyi hagyományokra is. A Régészeti Topográfia szerzői a Börzsönyi-féle ásatás színhelyével kapcsolatban ugyanis még azt is említik, hogy ,,a mai szóhasználatban a Hosszú-sziget és a Bükkös- vagy Kunyhósziget ma már egy néven, Bükkösként él."

7 A „kunyhót", melyről a sziget újabb nevét kaphatta és mely az akkori erdőkerülő ideiglenes tartózkodási helye volt, mi viszont lelőhelyünkön tártuk fel, az E-i rész D-i harmadában. Maga az objektum egy kb. 9 négyzetméter alapterületű gödörház, D-i felében összeomlott kemencével. A maradványok közül nagyszámú XX. századi kályhacsempe is előkerül.

8 A „Bükkös-Kunyhó-sziget" azonossága és összefüggései a Kövecsesszigettel újabb támpontokat adnak tehát az 1907. évi ásatás helyszínének rögzítéséhez is. Feltehető, hogy ez a D-i részen folyt, vagyis a ,,Kövecses"-en. melynek nevét 1976-ban az egész, jelenleg összefüggő „szigetre" átvittük A „Kövecses" megnevezés egy felszínen is észlelhető romterületen alapulhat. Ilyen maradványok közül származhatott az irodalomból jól ismert korarómai, másodlagosan felhasznált sírkőtöredék is. Erről annyit tudunk, hogy a Vártól E-ra, I km-re került elő. Zalaváron eddig minden koraközépkori lelőhelyünkről ismerünk római kőanyagot, téglákat másodlagos felhasználásban, a nélkül, hogy ugyanott római réteg is jelentkezne.

0 A Kövecses-szigeten sem hiányoznak, részben annak a kisméretű koraközépkori templomnak építőanyagából 3 Bakay К, — Kalicz N. — Sági K., Veszprém megye régészeti topográfiája. A keszthelyi és tapolcai járás. MRT 1. (Budapest 1966) 182. (térképvázlat), 184-185. 6 A Zala szabályozása előtti, a Zala alsó folyását ábrázoló kataszteri felvételektől pontosságot nem kívánhatunk. A Zala D-i szakaszát az jellemezte, hogy a folyó többször is ágakra szakadva folytatta útját, hol előbukkanva a lápból és a XVIII/XIX. sz. fordulója környékén készült térképeken különösen a Zalavár környéki folyószakasz ábrázolása bizonytalan. Pais L., a Zala vízgyűjtőjének régi vízrajza. (Budapest 1942) 14. — Más az oka annak, hogy a szigetvilág az egyes térképeken változó módon és a szigetek számbelileg is eltérően vannak ábrázolva, a már említett időszakosan módosuló vízszint-változásokon (vö. 4. j.) kívül, amint arra Lötz rámutat, növényzettel borított vízfelületek is kerülhettek szigetként térképre (i. m. 272.). 7 MRT 1. 184. 8 A hatvanas éveikben, főleg hetvenes éveikben járó zalavári lakosok közül többen emlékeznek arra, hogy gyermekkorukban a feltárt újkori gödörház táján az erdőkerülő kunyhója állt, aki főleg árvizes vagy hóolvadásos időszakban napokra is kintrekedt az erdőben. Egyébként mind a Bükkös-, mind a Kövecses-, vagy Kunyhó, vagy akár a Hosszú-sziget nevei ma már teljesen elmosódtak a néptudatban. 9 Másodlagosan felhasznált római kori építőanyag és szórványleletek úgy a Vár-szigeten, mint a Récéskút-szigeten folytatott ásatások folyamán előkerültek; a Várból származó anyagra vö. MRT 1. 185. (a szerzők véleményét, mi szerint a szórványleletek római rétegre utalhatnak, eddigi ásatási eredményeink nem támasztják alá). 12*