Folia archeologica 31.

Cs. Sós Ágnes: Előzetes jelentés a Zalavár-kövecsesi mentőásatásról

ZALA VÁR-KÖVECSES 177 Az 1976-ban „felfedezett" zalavári lelőhely a zalavári hátságtól D-re eső egykori mocsárvidék egyik legmagasabban kiemelkedő, egyben egyik legnagyobb kiterjedésű szigete lehetett. A mai felszíni viszonyok alapján teljes hossza 630—700 méterre becsülhető, szélessége 210—170 m között váltakozik, vagyis megközelítően 114 000 négyzetméter (a Vársziget területe mintegy 150 000 négyzetméter). Magassági viszonyait tekintve a terület két részre tagolódik, amit az erdőgazdaság által végzett gépi lehumuszolás előtt készített hossz-szelvény (3. ábra)

3 jól érzékeltet: a terepalakulás két, egymástól K-Ny-i irányú teknővel elválasztott domb hatását kelti. A teknő az egész terület D-i harmadánál halad keresztül, a tőle D-re eső kisebbik rész legmagasabb pontja középtájra esik és mintegy 3,5 m-rel emelkedik ki az átlagos tőzegszintből (105— 106 A.f. szint között), míg a nagyobb E-i rész menetelesen magasodik É felé, ahol „csúcsa" 5 m-es kiemelkedést ér el. A két részt elválasztó teknő legmélyebb része ma 180—190 cm-rel magasabb az átlagos tőzegszintnél. Ezek a mai felszíni tagozódásra vonatkozó adatok annak a kérdését is felvetik, hogy esetleg két egykori szigetről van szó, egyben pedig hozzásegítenek a lelőhely közelebbi azonosításához. Azt, hogy a koraközépkor bizonyos szakaszában a D-i és E-i részt nem választotta el mocsár egymástól, a K-Ny-i irányú erdei nyiladék („teknő" egy részén) területén nyitott kutatófelület (2. ábra) tanúsította: a bolygatatlan altalajt jelentő homokban koraközépkori, IX- X. századi objektumok jelentkeztek. Ugyanakkor más jelenségek arra is utaltak, hogy a sziget később „kettévált", valószínűleg összefüggésben a Zala, illetve a Balaton vízszintjének időszakos emelkedésével. Idejét ennek nem tudjuk pontosan meghatározni, minden esetre hasonló állapotot rögzítenek azok a múlt század első harmadában készült térképek, melyekre a lelőhely azonosításakor támaszkodhatunk. A Zalaegerszegi Levéltár kéziratos térképei közül különösen hasznos számunkra egy 1833. évi felvétel (4. ábra), ami a Vártól E-ra. ÉK-re két olyan szigetet tüntet fel, melyek helyzetét, és egymáshoz való viszonyát tekintve számbajöhetnek az azonosításkor. Közülük a D-i, kisebbik sziget „Kövecses" néven, az É-i mint „Bükkös" szerepel. Egy másik, több mint két évtizeddel korábbi térképen a hasonnevű szigetek helyzete valamivel eltérő, közöttük egészen csekély a távolság. Összefoglalóan annyit lehetne mondani, hogy míg az említett régészeti objektumok alapján 107 m A.f. körüli korabeli vízszint becsülhető, addig azonosság esetén ez a térképek készítésének idején legalább 108,50 m A.f. szint.

4 3 Л közölt ábra annak a hosszelvénynek részlete, melyet a Balatonfelvidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság bocsájtott rendelkezésemre, Viharos Zsolt főmérnöknek ismételten köszönetet mondok. 4 A leközölt térkép leltári száma: T 37. Az említett 1810-ben készült Kern Ignác féle térképet a Balatoni Múzeum őrzi, zalavári részletének fényképét Bendefy László bocsájtotta rendelkezésemre. A jelen dolgozat 2. ábráján is feltüntetett K-Ny-i nyiladékban („Rezes-nyiladék") jelentkező koraközépkori objektumok szint- és rétegadatai alapján a korabeli járószint 107.5 m A.f. körüli magasságra tehető, ez összhangban van más zalavári megfigyelésekkel, melyek alapján Bendefy az átlagos IX. századi vízszintet 107.1 m A.f. körüli magasságra becsüli. Ugyancsak Bendefy számításai szerint a zalavárkörnyéki vízszint a XIV. sz. bizonyos szakaszában elérte a 108.5 m A.f. magasságot [Bendefy L. — Nagy /., A Balaton évszázados partvonalváltozásai. (Budapest 1969) 31,33.]. A Balaton XVI. századi különösen magas vízállása, illetve a zalavári vízállás és a Balaton vízszintje közötti összefüggések alapján ebben az időben még magasabb zalavári vízállással számolhatunk. A Balatonhídvégnél 1824— 34-es években mért maximális vízállás 108.24 m A.f. és amint azt Lötz megállapítja, a Balaton vízszintje 1810— 1822 között „a 106.0— 109.5 m szélső értékeken belül a klimatikus viszonyoktól függően bármilyen értékeket felvehetett, akár hosszabb, többhetes időtartamra is". Lötz Gy., Földr.Ért. 23(1974) 274.. 268., 270. 12 Folia Archaeologica 1980