Folia archeologica 31.

Cs. Sós Ágnes: Előzetes jelentés a Zalavár-kövecsesi mentőásatásról

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXXI. 1980, BUDAPEST ELŐZETES JELENTÉS A ZALAVÁR-KÖVECSESI MENTÖÁSATÁSRÓL Gs. SÓS Ágnes 1976 őszén, a Zalavár-Várszigeten végzett feltárások folyamán tudomásomra jutott, hogy a Balatonfelvidéki Erdő-és Fafeldolgozó Gazdaság a Zala és Kiszala közötti, a Várszigettől É-ra eső erdőrészleg területén ( 1. ábra ) műút építését tervezi. Ekkor már megtörtént az út kimérése és az előkészítőlehumuszolást is megkezdték. A helyszíni szemlekor állapíthattam meg, hogy a 10 m szélességűre és részben a régi földút nyomvonalára tervezett út mintegy 600 m-es E — D-i irányú szakasza az egykori mocsárvilágból kiemelkedő szigetek egyikét szeli át, melynek legészakibb részén, egy 120x 150 m-es területen 4 m mélységűre tervezett anyaglelő gödröt is nyit az erdőgazdaság. A terepbejárás arról is meggyőzött, hogy mind az utóbbi területen, mind a tervezett útszakaszon a földmunkákkal régészeti objektumokat semmisítenek meg. 1976ban csak rövid időtartamú mentő- egyben próbaásatás végzésére nyílt mód, a tervezett útnak olyan szakaszán, ahol a korábbi erdőgazdasági munkák, mélyszántás során kiforgatott kőanyag világosan utalt épületmaradványokra (2. ábra).

1 Az útépítés előmunkálatait viszont sikerült leállítani, a további tárgyalások eredményei pedig lehetővé tették, hogy 1977— 1978-ban az egész veszélyeztetett területet átkutassuk, ami mintegy 17 500 négyzetméter feltárásátjelentette (2. ábra).

2 1 Az érintett erdőrészek területén a tuskőzást követő mélyszántás, majd erdőtelepítés olyan időszakban történt, amikor a zalavári tervásatások szüneteltek (1967— 1972), közvetlen értesülések beszerzésére nem volt módom, leletbejelentések nem történtek. 2 A nagyarányú leletmentés elvégzésének lehetőségét a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kulturális Minisztérium, a Balatonfelvidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság és az Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei részéről folyt tárgyalások folyamán született eredmények biztosították. A munka oroszlánrésze 1977-re esett, amikor 8 hónapos (ápr. 1 — nov.27) folyamatos munkával mintegy 13 600 négyzetmétert tártunk fel. Az átkutatandó terület nagysága, a határidő szabta kötöttségek, illetve az útépítési és a kutatási munkák érdekeinek összehangolása olyan feltárási módszert követelt meg. mely az adott körülmények között a várható objektumok megfigyelésének optimális lehetőségét is biztosítja. Ez meglehetősen összetett feladatnak bizonyult, a részletezés mellőzésével annyit jegyeznék meg, hogy a feltárt területnek mintegy kétharmad részén alkalmaztunk gépi lehumuszolást, de részben az utóbbi területen is tanufalak közbeiktatásával csatlakozó szelvényrendszerrel dolgoztunk. Az egész területről 1:20 arányú rajzos dokumentáció készült az 1:100 arányú összesítők mellett. Munkatársak: a Magyar Nemzeti Múzeum részéről két-két hétig Lovag Zsuzsa és Nagy Emese vettek részt, mint egyetemi hall-