Folia archeologica 31.

Sz. Garam Éva: VII. századi aranyékszerek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben

ARANYÉKSZEREK 173 A fentiekben közölt aranyékszerek zöme jó analógiákkal a VII. század végére a középavar korra keltezhető. Mint a bevezetőben említettük, közreadásukkal csak a középavar kori régészeti kört kívántuk színesíteni, egyben rámutatni ennek a régészeti kultúrának erős bizánci eredetű összetevőire. A közölt aranytárgyak nagyrésze lelőhely nélküli. Néhány darabnak azonban ismert a lelőhelye és egyben sokatmondó. Az aranyláncos Gács (Halic) Losonctól Eny-ra fekszik. Gácstól 30 km-re találjuk nyugati irányban Nemesvarbókot (Zemiansky Vrbovok). A kettő között déli irányban a cseh — magyar határnál található Zsély (Zelovce). Nemesvarbók a VII. század utolsó harmadában elrejtett, bizánci tárgyakból és érmekből álló kincsleletéről híres. Közismert a VII. század végén kezdődő gazdag aranymellékletes zsélyi temető is. A gácsi lelet földbekerülése szintén a Vll. század végén történhetett, avar szállásterületre kerülése pedig összefügghet Kelet-Szlovákia középavar kori betelepülésével. Hasonló körülmények között kerülhetett Pozsony megye területére a bizánci fülbevaló és gyűrű is. A dunapentelei peltás csüngő és ismeretlen lelőhelyű rokona pedig beletartozik abba a Tótipuszta-Igar-Dunapentele körbe, mely a VII. század végi, Duna jobb parti új fejedelmi szálláshely régészeti anyagával azonosítható.