Folia archeologica 30.

Patay Pál: A Tiszavalk-tetesi rézkori temető és telep. II. A telep

44 PATAY P

ÁL csüngők utánzata, hiszen mind a mérete, mind az alakja szinte azonos a hencidai 1. sz.,

2'

1 ill. a tiszaszőlősi

2

5 arany csüngőével.

2

6 Ami különbség észlelhető közöttük, az egyedül az anyaguk különbözőségéből adódik. Ez pedig a vastagságában nyilvánul meg, valamint a dudorok kialakításában (az arany csüngők teste egyszerű lemez, így a dudorokat természetszerűleg a hátoldal felől kinyomták). A csüngőtöredék jelentőségét még fokozza az, hogy a temető 9. sírjában hasonló, de kisméretű arany példányok voltak jelen.

2

7 A karikás csüngőket a kutatók egyöntetűen amuletteknek tekintik. Egyesek kifejezeten anthropomorph idoloknak tartják azokat,

2

8 sőt alakjukban a női test vonásait vélik felismerni, egyben azokat termékenység-amuletteknek magyarázzák.

2

9 Korábban ezt a megállapítást nem tartottam teljesen meggyőzőnek és a csüngők alakját csak egy, a felfüggesztésük módja által befolyásolt tipológiai fejlődés eredményének gondoltam. Azonban annak a láttán, hogy teljesen eltérő,nem nemes nyersanyagból készítve is ennyire betartották a szabvány-alakot, kénytelen vagyok a fenti vélemények indokoltságát elismerni. E csüngők viseletével ugyan egy külön tanulmányban szándékozom részletesen foglalkozni, most mégis azt meg kell jegyeznem, hogy amíg a kisebb méretűeket a sírokban - így a tetesi 9. számúban is - általában párosával, a koponya két oldalán, a halántéktájon találjuk, tehát egy fejdíszt, főkötőt ékesíthettek, addig a nagyobbakat a nyakba akasztva viselhették. Erre igen jó támpontul szolgál a hencidai 1. sz. csüngő, amelynek a felfüggesztésre szolgáló négy kis lyuka mellett látható kopásnyomai világosan szemléltetik a felfüggesztő zsinór irányát. A zsinór a két felső lyukból kb. 45°-os szögben futott fölfelé. Az arany karikás csüngőkről nem volt kétséges, hogy a bodrogkeresztúri kultúra hagyatékát képezik. Korábban időrendi tekintetben nem is tettünk közöttük különbséget, habár a szélesebb karikájú magyartési

E

0 és vékonyabb jászladányi típust eddig is felismertük. Gazdapusztai Gy. figyelmeztetett arra, hogy a hencidai lelet a korai- és javarézkor átmenetének idejéből kell származzon.

3

1 Mivel pedig általánosan elfogadott, hogy a jászladányi temető - s benne az aranycsüngős 16. sír — a javarézkor végéről való, arra lehet következtetni, hogy ez az ékszer a bodrogkeresztúri kultúra egész idején, az elejétől a végéig, divatban volt. Makkay J. viszont éppen a hencidai leletből kiindulva, valamint a hatvani csüngő áttöretlen voltából következtetve már úgy vélekedett, hogy a nagyméretű csüngők (Mojgrád?, Tiszaszőlős, Hatvan, Hencida 1. sz.) a bodrogkeresztúri kultúra legelejéről valók.

32 A hiteles leleteket vizsgálva ezt a megállapítást talán úgy módosíthatjuk, hogy a karikás csüngőkön belül nem is annyira a nagyságuknak van időrend szempontjából jelentősége, mint inkább az alakjuknak. 2

4 Gazdapusztai Gy., DMÉ 1966-67. 34., 1.

1. 1., II. t. 1. 2

5 Milojlit, V., Ein Goldfund der Kupferzeit aus Ungarn. Germania 31(1953) 7-8., I. t.l. 2

G Utóbbiak 10.2, ill. 11 cm magasak, míg a tetesi töredék kb. 10 cm magas volt. 2

7 I. rész 13. ábra 2

8 Dumitrescu, H., Connections between the Cucutcni-Tripolie cultural complex and the neighbouring encolithic cultures in the light of the utilisation of golden pendents. Dacia 5(1961) 88. 2

9 Vinski-Gasparini, K., Zlatni nalez iz Progra u Srijemu. Vjesnik za Archeologiju i Historiju Dalmatinsku. 56-59 (1954-57) 9. 3

0 Korábban korongos csüngőnek is neveztem. L. Patay P., Arch. Ért. 85(1958) 40-41. 3

1 Gaz.dapusz.tai Gy., i. m. 61. j. 3

2 Makkay ]., Acta Arch. Hung. 28(1976) 254.