Folia archeologica 30.
T. Dobosi Viola: In memoriam Vértes László
FOLIA ARCHAEOLO CÍICA XXX. 1979 BUDAPEST IM MEMÓRIÁM VÉRTES LÁSZLÓ A Magyar Nemzeti Múzeum emlékülésen tisztelgett a 10 éve halott Vértes László emléke előtt. 1978. október 5-én F ülep Ferenc főigazgató elnökletével öt előadás hangzott el, amelyekben a pályatársak, kollégák, tanítványok méltatták az elévülhetetlen érdemeket, melyeket Vértes László szerzett az őskőkorkutatás és a legmagasabb szintű ismeretterjesztés megújítása és fejlesztése terén. A bevezető után Korek József emlékezett Vértes László pályakezdésére, tudományos pályafutását beillesztette a hazai paleolit-kutatás történeti folyamatába. Elemezte a feldolgozó módszereiben elkülöníthető három szakaszt: 1. a régi gyűjtésű leletanyag újraértelmezése és új leletek gyűjtése. Ez a szakasz az Istállóskői barlang monografikus feldolgozásával és a barlangi üledékekről írott kandidátusi disszertációjával zárul; 2. a módszerek gyökeres megújítása, matematika és statisztika alkalmazása, melynek csúcspontja a Régészeti Kézikönyv első kötete, egyben a tudományok doktora fokozat elnyerésére jogosító disszertáció; 3. a vértesszőlősi feltárások, a kombinatív fejlődéselmélet szakasza. Az életmű e néhány esztendeje befejezetlen maradt. Korek József külön hangsúlyozta Vértes László kiállításrendező tevékenységét: szemléletesen, közérthetően magyarázott meg elvont ideológiai kategóriákat, a látogatók aktivizálásában látta a modern kiállításrendezés irányelveit. Kret^oi Miklós előadásából a biológiai érdeklődésű és barlangkutató indíttatású Vértes László útja rajzolódott ki, amely során az abszolút kronológiailag kalibrált quarter-sztratigráfiai kutatásait a nagy cél: a mozgás, a változás, a fejlődés tempójának, irányának, végső fokon mozgató törvényeinek megismerése szolgálatába állította. A törvényszerűségek matematikai kifejezése mögött Vértes kutatásainak homlokterében mindig az ember állt, a gondolat, a gondolati modell és a megvalósult mű, az ember szellemi fejlődése és tárgyi kultúrája közötti kapcsolat kezdeti, őskőkori szakasza. Jánossy Dénes a nagy barlangfeltárásokban volt tanítványa majd legközelebbi munkatársa Vértes Lászlónak. Emlékezései a barlangkutatóról szóltak. Kadic Ottokár irányításával a Solymári zsombolyban kezdte, majd az istállóskői ásatással tökéletesítette a nagy elődök által megalapozott tudományos igényű barlangfeltárást. A Jánossy és Vértes által bevezetett iszapolás a régetegek kisemlős faunájának ugrásszerű megnövekedését eredményezte. Az Istállóskői barlang anyagán kényszerből elkezdett, majd az egész országra kiterjesztett kitöltés-vizsgálatok végeredménye a mintaszerű alapossággal írt, azóta is alapműnek számító kandidátusi disszertáció. 18 Folia Archaeologica XXX. 1979
