Folia archeologica 30.

János Eisler: A Magyar Nemzeti Múzeum csontnyergeinek kérdéseihez. II.

248 EISLER JÁNOS Budának - amely Zsigmondnak 1420-tól kezdődően egyre nagyobb jelentőségre szert tevő politikai központja - művészeti helyzetképéhez hozzátartozik a helyi megbízásokhoz idesereglő francia, vagy ulmi építészek, kőfaragók tevékenysége, a franciaországi út során Budára hívott különböző mesterek budai foglalkoztatása: a Budára került, s itt tartott falkárpitok — s mint az újabb budai szoborlelet is bizonyítja, helyben működő, európai szintű szobrászmesterek munkássága; olyan körülmények, melyek egyértelműen vallanak a központ nemzetközi stílusának jellegére, az itt alakuló művészeti termelés volumenére. E körülményeket is figyelembe véve javasolja a dolgozat a jelenleg Budapesten őrzött nyergek magyarországi, közelebbről budai keletkezését. A dolgozatnak nem volt célja, hogy a nyeregcsoporthoz tartozó valamennyi nyereggel foglalkozzon. Mégis, azok stílustörténeti vizsgálataihoz egy adalékkal szolgálva, megkísérli három elhatárolható csoportba osztani őket faragástechnika és stílusfejlettség alapján. Az egyik nyereg (Metropolitan 40.66) és a jelenleg Klosterneuburgban őrzött csontfaragások között, a tanulmány reprodukciói közé illesztett női és szakállas férfiarc között (24-25. ábra) a faragásban, szemek, arckarakter kialakításában hasonlóság található. Ennek alapján feltehető, hogy a klosterneuburgi csontlapok egy része abban a műhelyben készült, amelyben a Metropolitan nyergét faragták. A klosterneuburgi „Ugrató Szt. György" és az Embriachiak műhelyéből kikerült, a paviai Certosában őrzött triptichon hasonló témájú részlete olyan szorosan illeszthető egymás mellé, hogy a klosterneuburgi faragvány mestere és az Embriachiak valamiféle kapcsolatban kellett, hogy legyenek. Mivel a nyeregcsoport térben és időben meglehetősen széthúzódó egyedi darabokból áll, nem kizárt, hogy a Metropolitan fenti nyerge, és más, dél-tirolinak mondott nyergek, valamint a klosterneuburgi faragások egy része az Embriachiak művészetében keresheti művészi előzményeit. Dolgozatom címe szerint, a Nemzeti Múzeum nyergeivel foglalkozott. E három darab stílusát tekintve jól elkülöníthető módon elválik a nyeregcsoportról. Donációjukkal kapcsolatban a dolgozat állást foglalt abban, hogy nem szükségszerűen kapcsolandók a Sárkányos Társasághoz, noha egyikükön, a Jankovichnyergen, megtalálható a sárkányos címer, pontosabban annak részlete, a sárkány. A három nyereggel kapcsolatos donátor-kérdéskör kutatása további feladat: útmutató lehet a mindhárom nyergen található Szt. György-motívum. A jövőben tehát nem a Sárkányos Társaság, hanem valamilyen Szt. György-rend történetéből, adományozásai körülményeinek kutatásából várhatók újabb eredmények.