Folia archeologica 30.

Lovag Zsuzsa: Kanizsai János esztergomi érsek pecsétgyűrűje

KANIZSAI JÁNOS PECSÉTGYŰRŰJE 195 2. ábra A pecsétgyűrű lenyomata Abb. 2. Abdruck des Siegelringes Az oklevélkiadások jegyzetei alapján János érsek meglehetősen gyakran használt gyűrűspecsétet, ezek azonban nagyrészt csak nyomokban maradtak meg, vagy teljesen elkallódtak, letöredeztek.

8 Az említett két lenyomaton kívül még három teljesen ép példány van az Országos Levéltárban, mindegyiken fészekbe ültetett függőpecsétként használták a gyűrűlenyomatot. Az egyik Kanizsai János, Miklós és István 1404. január 13.-án Csornán kiadott közös oklevele, az érsek gyűrűjére vonatkozó pecsételési záradékkal.

9 Maga a pecsét vörös viasz, 14x 12 mm átmérőjű, s világosan látszik, hogy nem a ránk maradt gyűrűről készült lenyomat (5. ábra). Szabályos, kissé megnyúlt nyolcszög alakú, külső szegélyén finom gyöngysor-kerettel. Eltérő a sasszárny rajza és a felirat is, amely teljesen körbefogja a középső mezőt. Szövege: + IOH[an]NIS • ARCHIIEPIjscopi] • STRIGONI[ensis] A betűk itt teljesen épek, formájuk igen hasonló a gyűrűn levőkhöz. A majusculák között itt is csak a h minuscula, az A és R betűkön kívül az E-t és P-t is összeírták. A körirat elején kis villásszárú kereszt van, s a szavakat egy-egy ponttal választották el. Az 1404-ben használt gyűrű lenyomatát találjuk Zsigmond egyik, 1408. július 10-én két példányban kiadott adomány levelén, amelyet tíz főúr pecsétjével erősítettek meg.

1

0 Ezeken jobb állapotban maradt meg a lenyomat, a körirat tökéletesen olvasható és jól kivehető, hogy a sasszárny egész felületére tollakat véstek (6. ábra). Az éles és részletező rajzból arra következtethetünk, hogy a címerképet ezen a második gyűrűn is ékkőbe metszették. 8 Zsigmondkori oklevéltár I. 4058., II. 247,474, 657, 4835,6209. 9 OL.DL. 8939. A pecsét említése nélkül közli: Zsigmondkori oklevéltár II. 2928. A pecsételési záradék: „modo archiepiscopali anulari quo ad presens propter carentiam pontificalis utimur sigillo fecimus communiri." 1

0 OL.DL. 9431, 9432. Közölve: Zsigmondkori Oklevéltár II. 6209. 13*