Folia archeologica 30.
Éva B. Bónis: A brigetioi Gerhát fazekastelep
BRIGETIOI FAZEKASTELEP 155 csak a konyhaedény készítés helyének tekintettük. 3 4 Ez csak százalékosan helytálló. A fent említett kurucdombi edényraktárban konyhaedényeket tároltak, viszont a Gerhát fazekasnegyed IV. kemencéjében terrakottákat, mécses mintákat és díszedény-töredékeket is találtak. Az 1. ábrán látható helyszínrajz és az anyag egyezése mind a két fazekasnegyed gyártmányai között viszont alátámasztja azt a korábbi nézetünket, hogy a kurucdombi és a Gerhát fazekastelep nem két külön fazekastelep, hanem ugyanazon katonai műhelykörzet egyre jobban kiterjedő része. A Gerhát fazekastelep- rész tovább volt működésben. 3 5 Ez a többfázisú katonai fazekastelep gyárthatta azokat a pompás agyagkorongokat, amelyek a császári, vallási propagandát és a vásári igényeket egyaránt szolgálták. 3" A későbben emelt épületek számára elegyengetett terület betöltéséhez használt cserépanyag többségében helyben gyártott. A cserepek között a sok selejtesen kiégetett, vagy túlégett példány. A közlésre került darabok részletes tárgyalása e keretek közé nem fér be, így kiemeltük a jellegzetes típusokat. A Gerhát fazekasnegyed termelésére a legjellemzőbbek a napi használatra készített edények. Különlegesek az agyaghurkák (12. ábra 4-6) és a fenőkövek (7. ábra 13; 12. ábra 13), amelyek a napi fazekasgyakorlat emlékei. A brigetiói sávos kerámia késői, feloldott mintájú példányait 5 1 is valószínűleg itt készítették (15. ábra 8). Sok a nagyméretű korsó, a hasukra festett zónát a legkülönbözőbb fogasdíszek tagolták (25. ábra). Szinte vezérformaként említhetjük a Tussla-gyűjteményből már ismert 5 2 bőszájú és széles fülű nagy kancsót (7. ábra 2, 11, 12; 10. ábra 5; 14. ábra 7, 8), amelynek peremét, füle felső indulását és hasát sima vörös, vagy barna festett öv díszítette. Nagy kancsókat, korsókat (24. ábra 3) és szögletes profilú tálakat (6. ábra 14, 15), nagy ecsetvonású vörös márványozással borították a Gerhát-műhely fazekasai. A Hadrianus korától a III. század harmincas éveiig dolgozó fazekastelepet a Duna áradása időnként elöntötte, de e szerény igényű kemencékben nem vehető észre a markomann-szarmata háború pusztítása. Ma még nem tudjuk, hogy e telep felhagyása után a brigetói katonai fazekasműhelyek hol folytatták működésüket.
