Folia archeologica 29.

Vörös István: A Biharugra-Földvárhalom bronzkori telep állatcsontleletei

84 VÖRÖS ISTVÁN <k . A biharugra-földvárhalmi telepen is, a többi bronzkori telepekhez hasonlóan kevés az őz csontmaradványa. Az irodalomban nagyon kevés adat található a bronzkori őzek testméretére, azok testméretváltozására. A telepről előkerült őzcsontok osteometriai adatai azonban megegyeznek más vizsgált bronzkori telephelyek őzeinek méretadataival. Vaddisznó A magyarországi őskori vaddisznók az európai vaddisznó kelet-európai nagytestű Sus scrofa attila Thomas alfajába tartoznak.

1

2 Az osteológiai anyag méretén kívül a Biharugra-földvárhalmi vaddisznók jellemzésénél figyelmet érdemel az a megfigyelés, hogy a corpus mandibulae oralis része feltűnően magas, és a corpus robusticitásához képest a fogazat mesio-caudalisan rövid, bucco-linqualisan pedig lapított. Alexei nyúl A bronzkori telepeken viszonylag ritkán és kevés számmal fordulnak elő a mezei nyulak. A Biharugra-földvárhalmi telepen előkerült csonttöredékek osteometriai adatait összehasonlító anyag hiányában nem használhatjuk fel a testméretének jellemzéséhez. Hód A bronzkori telepeken viszonylag gyakori a hód jelenléte. A Biharugra-földvárhalmi telepen egyetlen mandibula került elő. A fogsorhossz mérete: P

4-M

3 hossz: 40 mm. Mocsári teknős A Biharugra-földvárhalmi telepen a mocsári teknős egyetlen carapax töredéke az ételhulladékokkal együtt került elő. III. Gazdaságtörténeti rekonstrukció A feltárt teleprészen az ottományi népesség leggyakoribb gazdasági haszonállata 31 egyeddel a szarvasmarha volt. A szarvasmarha osteológiai anyagának Kretzoiféle módszerrel történő testrégiók szerinti felosztása

1

3 jól mutatja, hogy az osteológiai anyag megoszlása homogén (2. táblázat). A törzstájék csontjainak a jelenléte és nagy száma egyértelműen bizonyítja a szarvasmarha helyi feldarabolását, illetve fogyasztását. Azt azonban nem tudjuk megmondani, hogy a kétféle konstitúciójú szarvasmarha nem volt-e különböző hasznosítású is egyben. Ez ugyanis magyarázatul szolgálhatna arra, hogy miért tartottak egyidőben két különböző konstitúciójú típust. A szarvasmarha egyedek 80,61%-át kifejlett korban fogyasztották el. A telepen a második leggyakoribb gazdasági haszonállat 19 egyeddel a juh volt. Az osteológiai anyag testrégiók szerinti megoszlása (2. táblázat) a szarvasmarhához hasonlóan szintén helyi feldarabolást és fogyasztást igazol. A juh egyedek 1

2 Uo. 24. 1

3 Kret^pi, M.-Gábori-Csánk, V., Zoologie archéologique. In: La station du paléolithique moyen d'Érd - Hongrie. (Bp. 1968) 223-244.