Folia archeologica 29.

Ecsedy István: Bronzkori telep Biharugrán

64 ECSEDY ISTVÁN időrendi különbséget tükröz, ezt elsősorban az egyfülű, díszített ottományi bögrék és a karcolt díszítésű töredékek eltérő aránya, valamint az jelzi, hogy fényezett felületű, díszített edények és halsütő tálak az alsó rétegben egyáltalán nem fordultak elő. Mivel olyan edénytípus, mely kizárólag az alsó réteg sajátossága lenne, nem került elő, a relatív kronológiai helyzet vizsgálatánál a felső réteg típussorozata lehet a kiindulópont, ami a település régebbi szakasza szempontjából mindenképpen terminus ante quem. A felső réteg jellegzetes típusainak pontos analógiáit találjuk a Békés-Várdomb legalsó, a „hatvani" és a „Hatvan-Varsánd" elnevezésű rétegeinek anyagában.

1" Bőségesen találunk párhuzamokat mind az ottományi, mind a hatvani kultúrához sorolt leletegyüttesekben. A lelőhelyünkön legkésőbbi típusnak számító függesztőedény és a fényezett felületű, sraffozással hangsúlyozott ívekkel, félköríves bekarcolt mintával díszített edények egykorú analógiáit a hatvani kultúra második szakasza, Ottomány I-II, Rétközberencs leletanyagában találjuk Békés Várdomb említett leletein kívül.

1

1 A feltárt teleprészlet felső rétege tehát biztonsággal sorolható az ottományi kultúrának a rétközberencsi teleppel egykorú, a hatvani kultúra fejlődésének második szakaszával párhuzamos fázisába az itt talált legfiatalabb típusok révén. A település népének eredetére, kapcsolataira vonatkozóan a feltárt anyag csak néhány feltevést enged meg. Mindenképpen figyelemre méltónak tartjuk, hogy a korábbi kultúrréteg anyagából teljességgel hiányoznak azok a késői típusok, melyeket fentebb tárgyaltunk, ugyanakkor mindkét rétegben találkozunk néhány archaikusnak tűnő típussal, melynek Békés-Várdombon a legkorábbi szinteken, Tiszaluc-Dankadombon pedig a korai hatvani (I. fázis) anyagából kerültek elő. Ezek a seprűzéssel, fésűzéssel díszített, jól profilált peremű tálak. Ezeknek a típusoknak együttes előfordulása a stratigráfiailag jól elválasztható rétegben valószínűleg az ottományi kultúra legkorábbi, a hatvani kultúra első fázisával párhuzamos, vagy inkább közös szakaszát reprezentálja, legalábbis egy ilyen szakasz feltételezését látszik támogatni.

1

2 Nyilvánvalónak látszik, hogy a Körös-vidéken a korai bronzkornak a nyírségi és makói csoporttal fémjelzett első periódusa után a nagyrévi kultúra megjelenésével párhuzamosan veszi kezdetét az a folyamat, mely az ottományi és hatvani teli-települések kialakulásához vezetett.

1

3 Kalicz Nándor a hatvani kultúra genezisével kapcsolatosan hangsúlyozza a közvetlen helyi előzmény, a nyírségi csoport jelentőségét.

1

4 A topográfiai vizsgálatok során terepbejárásokkal is alaposan átkutatott szeghalmi járás területén a nyírségi és makói csoporthoz tartozó lelőhelyek reprezentálják a korai bronzkor első szakaszát. Az ezt követő periódust az ottományi kultúra leletei jelzik. 11 lelőhelyet lehetett határozottan a nyírségi, illetve makói csoporthoz sorolni, míg az ottományi kultúrát 22 lelőhely képviseli. (Meg kell említeni, hogy 38 korabronzkori lelőhelyről határozott kultúrára utaló leletek híján l

u Banner, J.-Bóna, I., i. m. 42-46. 1

1 Vö. Kalicz N; Arch.Ért. 97(1970) 23-29.; Ordentlich, I., Poselenija v Otomani v svete poslednih raskopok. Dacia 7(1963) 115-138.; Ua., Chronologische . . . (további irodalommal). 1

2 Kalicz Arch.Ért. 97(1970) 29. 1

3 Ua., Die Frühbronzezeit . . . 179. 1

4 Uo. 181.; Továbbá 1. 12. j.