Folia archeologica 28.

János Eisler: A Magyar Nemzeti Múzeum csontnyergeinek kérdéseihez. I.

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM CSONTNYERGEINEK KÉRDÉSEIHEZ I. A cikk egy hosszabb tanulmány első fészeként a XV. század első felében készült dísznyergekhez kapcsolódó kérdések közül egykorú források segítségével a nyergek előfordulási területét, egykorú ábrázolások nyomán elterjedését kísérli meghatározni. A nyergekkel foglalkozó magyar szakirodalom áttekintése nyomán rámutat arra, hogy a budapesti Jankovich-nyereg eredetéről való állítás, mely szerint a nyerget Zsigmond 1431-ben Nürnbergben adományozta volna Vlad Drakul román vajdának, a források pontos olvasása nyomán, nem tartható fenn. Windecke, Zsigmond korára vonatkozó egyik bő elbeszélő forrás újraolvasása során megállapítható, hogy a Sárkányos Társaságba való felvétel alkalmával csak a Társaság jelvényét adták az újonnan felvettnek. Windecke két felvétel körülményeinek leírása során, és másutt sem, egyáltalán nem tesz Zsigmondtól származó nyeregadományozásról említést. Az ismert csontnyergek közül csak a Jankovich-nyereg hátsó kápáján látható a Sárkányos Társaság jelvénye, a körré görbült, farkát nyaka köré tekerő sárkány, így csak ennek a nyeregnek, ill. tulajdonosának lehetett köze a Társasághoz. A XV. század első feléből származó, magyar vonatkozásokat tartalmazó elbeszélő források közül Bertrandon de la Brocquière említ olyan nyergeket „selles basses" - melyek alapján a tárgyalt nyeregcsoport típusára, előfordulási helyeire — Buda, Bécs — következtethetünk. Az egykorú táblaképek alapján hátul nyitott, a korban általánosan használt zárt, ún. Krippensattel típustól eltérő nyergek előfordulási helyeként főként Ausztriát és a délnémet területeket jelölhetjük meg. A nyeregcsoport egyes darabjainak faragási módja azt tanúsítja, hogy más-más mester keze alól kerültek ki. A nyergek relatív kronológiájának felállításánál az eddig legkorábbinak tartott bécsi, ún. Vencel-nyereg datálása az újabb kutatások eredményeként 1437-39-re tehető. A szakirodalom heraldikai megfigyeléseit a cikk stíluskritikai összefüggésekkel egészíti ki, mely azt eredményezi, hogy a nyereg alakjainak stílusa rokon az 1440 körül kimutatható, Basel környékén működő Meister der Spielkarten egyes rézmetszeteinek (pl. a Párizsban található) kidolgozásával. Az egyes nyergek stíluskritikai vizsgálatában elsőként a budapesti Batthyánynyereg ruhátlan, fekvő férfialakjánál antik emlék itáliai közvetítéssel történő átvétele mutatható ki. A Pisanello-körnél, mely a motívumot közvetíti, 1433 körül jelenik meg az antik folyamisten utánrajzolása - így a budapesti Batthyány-nyereg készítési ideje ez utánra, 1435-40 körüli időre tehető.