Folia archeologica 28.
Lovag Zsuzsa: Román kori körmeneti keresztjeink egy csoportjáról
180 LOVAG ZSUZSA de a mellizmok plasztikussága, a mellcsont fölötti vízszintes rovátkolás, a mellbimbókat körülvevő pontozás és a domború hason kissé elcsúszott köldök hangsúlyozása megint csak azonos. Legfeltűnőbb az eltérés az ágyékkendő kialakításában. Az erőteljes vízszintes övrész középső csomója és a csípők fölött visszahajló redő itt is hasonló, de a kendő nem követi a test vonalát, hanem mereven, tömbszerűen takarja a combokat. Csak a középső redő plasztikus, a ráncokat egyébként párhuzamosan vésett függőleges vonalak jelölik. Alsó szegélydísze egyszerű, kettős vonal. A két corpus közt levő hasonlóságok és eltérések közül az előbbieket tekinthetjük meghatározónak, mert míg azok tudatos ábrázolási eszközök, az eltérések inkább csak a két munka színvonalbeli különbségéből adódnak. Ezen az alapon keltezzük a második corpust a XII. század közepére, mint az előző kereszttel azonos művészi körben működő, de a plasztikai készség alacsonyabb fokán álló műhely termékét. Az eddig tárgyalt két kereszttel, ill. corpussal ellentétben, amelyeknek lelőhelyét nem ismerjük, a 3. ábrán látható kereszttöredékről tudjuk, hogy magyarországi lelet. 2 3 Nagyméretű, lemezes kereszt, táblás szárvégződésekkel, amelyeknek külső sarkaihoz rövid nyéllel lapos, üres karikák csatlakoznak. Hasonlók vannak az alsó szár két oldalán is. A keresztszárak találkozásánál átlósan elhelyezett, háromágú lombdíszek vagy palmetták vannak, hasonló kisebbek a meglevő oldalsó szár végén levő tábla belső sarkain. Az előlapot kiemelkedő pántkeret veszi körül, rajta beütött pontkörök sorakoznak. A szárak végén ovális lyukak, amelyekben egykor hegyikristály berakás lehetett. Sima hátlapján a pontkörös díszítés ötös csoportokban helyezkedik el a szárakon, az ovális áttörések körül pedig keretként sorakozik. Egykori corpusát szöglyuk jelzi. A sarkokhoz csatlakozó üres karikák valószínűleg nem foglalatul szolgáltak, hanem a pontkörökhöz hasonlóan csak utaltak az ékkődíszítésre. A kereszttöredék formája, egykori kőberakása, pontkörös, kiemelkedő kerete igen közel áll az elsőként tárgyalt feszülethez. Megmunkálása ugyan sokkal durvább, elnagyoltabb, de ez funkciójából is adódhatik. Valószínű ugyanis, hogy ezt a nagy keresztet nem kettős rendeltetésre szánták, hanem csak körmeneti célra. Méretein kívül erre utal az is, hogy díszítését két nézetre készítették: a körvonalából kiálló üres karikák mindkét oldalról egyformán hatnak, s a kőberakást hátul is pontkörökkel keretelték. Pontosabb analógiák és főleg a corpus hiányában származási helyét nem tudjuk megállapítani. 2 4 Földből való előkerülése annyit mindenesetre bizonyít, hogy a táblás végű ékkődíszes kereszteket használták a középkorban Magyarországon. 2 3 Nagyvárad környékén került elő. Ltsz.: 1897. 119.8. M: 27,8, sz: 21 cm. Képét közli: Arch.Ért. 19(1899) 138. 2 4 A keresztszárak találkozásánál átlósan kiálló palmettákat a nagyváradi töredéken kivül még egy, a Pöls bei Judenburg-ból származó, a XII. sz. utolsó negyedére keltezett kereszten találjuk meg. Egyéb részleteiben is az általunk tárgyalt keresztekkel mutat kapcsolatot, ilyenek a táblás szárvégződés, a keskeny, kiemelkedő perem négylevelű rozettás díszítéssel, a Dextera Domini ábrázolása s a koronás corpus tartása. A pölsi keresztet délnémet területről származtatják. - Kühnel, H., Romanische Kunst in Österreich. Eine große Ausstellung und ihre Aufgaben. Alte und Moderne Kunst 9(1964) : 75. 2.
