Folia archeologica 28.

Mesterházy Károly: A Tiszántúl IX-X. századi bolgár emlékei

168 MESTERIIÁZY KÁROLY legalábbis a bolgár megszállás idejét illetően. A frank-bolgár határok megállapítása még Omurtag uralkodása alatt megtörtént, s ezt Malamir uralkodásának kezd etén (831) megerősítették."

5 Elméletileg tehát ettől az időtől kezdve számolhatunk bolgár települések alapításával, vagy bolgár helyőrség, katonai csapatok tiszántúli jelenlétével. Borisz uralkodása alatt (852-) azonban már biztosan kellett bolgár csapatoknak állomásozniok a Tiszántúlon, különben nem támogathatták volna a frankoknak a morva Rasztiszlav elleni fellépését. Leleteink alsó időhatára tehát a 850-es évekre tehető. A felső időpont azonban koránt sem egyértelmű. Nem zárhatjuk ki ugyanis annak lehetőségét, hogy a bolgár-szláv lakosság még a X. század első évtizedeiben is jelentős számú volt Kelet-Magyarországon. Nyilvánvalóan ezt bizonyítják a Tiszántúl és Erdély szláv helynevei. De régészeti bizonyítékaink is vannak erre vonatkozóan. Régóta ismertek már a bihari honfoglalás kori sírok. A Karácsonyi János által a bihari Somlyó hegyen feltárt hét sír közül a 3. számúban egy olyan cserépfazék került elő, melynek vállát hullámvonalköteg, az alatt pedig egész oldalát sűrű fésűs vonaldíszítés borítja.

ei

i M. Comsa szerint ez az edény és a Kolozsvár-Zápolya utcai temető edénye nagyon közel áll a szaltovoi kerámiához, mind forma, mind anyag és díszítés tekintetében.

6

7 A bihari edény kétségtelenül szaltovoi jellegű, ill. teljesen hasonló az aldunamenti bolgár-szláv kerámiához. A Kolozsvár-Zápolya utcai temető edényei sajnos közöletlenek, s így csak Comsa megállapításaira támaszkodhatunk.

6

8 X-XI. századi kerámiánk kialakításában a szaltovoi hatásoknak már nem volt lényeges szerepe. Feltűnő az a jelenség is, hogy mind a bihari, mind a kolozsvári edény Erdélyből került elő. Ezért valószínűbb, hogy mindkét esetben a helybeli lakosság fazekas hagyományai éltek tovább. A bolgár-szláv jellegű kerámiát tehát a X. század első évtizedeiben is készítették Kelet-Magyarországon. Ezek a leletek a magyar krónikás hagyományt látszanak igazolni. Éppen ezért rendkívül fontos volna tudnunk, hogy a tiszántúli lelőhelyek anyaga a honfoglaláskor elpusztult, vagy továbbélő településekről származik-e? Az ártándi edény lelőkörülménvei IX. századi keltezést is megengednek. A debreceni és a hajdúböszörményi leletek valószínűleg a IX. századra keltezhetők. Sajnos e lelőhelyekről semmi más anyagot nem ismerünk. Az egyeki leletek közt sincs kétségtelenül X. vagy XI. századi darab, így talán ezek is IX. századinak tekinthetők. Leleteink, még abban az esetben is, ha csak a debreceni és hajdúböszörményi edényeket fogadjuk el kétségtelenül IX. századi bolgár eredetűnek, azt bizonyítják, hogy a bolgár uralom a IX. században nyugat felé legalább a Tiszáig kiterjedt. A megszállt terület északi határa azonban még ezek után is kétséges. A bizonytalanságot az okozza, hogy M. Comsa Bodrogszerdahelyről is említ két edényt, melyek közül az egyiknek az anyaga fehéresszürke agyag, nyakán levő díszítése pedig vízszintes és függőleges vonalkötegek összekapcsolásából áll.

6

9 6

5 Gjitxekv, V., i. h. 6

6 Karácsonyi ]., Arch.Ért. 23(1903) 408.; Hampel /., Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. (Bp. 1907) V. t. 6

7 Cbifvasi-Comfa

, Ai., Nekotorye istoriceskie vyvody v svajazi s neskolkimi arheologiceskimi pamjatnikami VI-XII vv. n. e. na territorii RNR. Dacia 1(1957) 317. 6

8 Kovács I., Közi. 2(1942) 87, 92. 6

9 Cornea, M., Die bulgarische . . . 407.