Folia archeologica 28.

Mesterházy Károly: A Tiszántúl IX-X. századi bolgár emlékei

162 MESTERHÁZY KÁROLY 4. ábra. Fazék töredéke, Egyek-Külsőohat Abb. 4. Bruchstück eines Topfes, Egyek-Külsőohat Milyen jellegzetességei vannak a IX. századi leleteknek? A IX. századi kerámia egy jelentős része azonos a késői avar temetők kerámiájával, vagy annak leszármazottja. Ez a jelenség kétségtelenné teszi az avar lakosság IX. század végi továbbélését. Van azonban Hajdú-Bihar megye IX-X. századi kerámia anyagában egy csoport, amely jelentősen eltér a késő avar kori kerámiától. E csoport legjellegzetesebb képviselője egy Debrecenből származó fazéktöredék ( 1. ábra). Színe barnásvörös, pereme alig kihajló, lekerekített és elvékonyodó. Fala vastag, jól átégett. Apró kvarckavics szemekkel soványított agyagból készült, korongolt. Válltól lefelé egész felületét egymáshoz kapcsolt függőleges és vízszintes vonalkötegek sekélyen bekarcolt mező díszítik. Szájátmérője kb. 30 cm lehetett. Az edény anyagának finomsága és készítési technikája olyan fejlett fazekas mesterségbeli tudásra vall, díszítése annyira egyedülálló a magyarországi anyagban, hogv leltározója XVI-XVII. századra határozta meg korát (Debrecen, Déri Múzeum,'ltsz. 1914.17.19.).

2

5 A második fontos lelet Hajdúböszörményből származik, pontos lelőhelye ismeretlen. Lelőkörülményeiről semmit sem tudunk. A széles vállú és zömök fazék (2—3. ábra) nyaka és pereme hiányzik, mintha elszántották volna. Színe sárgás, anyaga sok csillámmal kevert és homokkal soványított agyag. Az edény alakja teljesen szimmetrikus, kiválóan korongolt. Felületét eredetileg teljesen beborították a ma már alig látható ferdén, vízszintesen és ívesen egymáshoz kapcsolt vonalkötegek. A sekélyen karcolt díszítés már a használat idején megkopott, de jelen állapotához a szakszerűtlen restaurálás is hozzájárult. Megfelelő súroló fényben azonban a megkopott rész díszítése jobban látható, mint az rajzunkról !

5 Ua., DMÉ 1973. 104., 29. lh.