Folia archeologica 28.

Endre Tóth: Korabizánci lámpafüggesztő Brigetioból

К О R А В IZ Á N С I LÁMPAFÜGGESZTŐ BRIGETIÓBÓL 1933-ban került a MNM tulajdonába Milch Armin szőnvi régiséggyűjteményével együtt egy kereszt alakú bronz lámpafüggesztő ( 1-2. ábra). A tárgy rendeltetése pontosan meghatározható: az alsó függőleges száron bronz mécses függött, a vízszintes szárakon alfa és omega betűk lógtak. Formája alapján nem sorolható be a 4. sz.-i pannóniai lámpafüggesztők közé (3-4. ábra). A ritka kereszttípus - amelyre a hengeres, a vége felé megvastagodó és legömbölyített szárak jellemzőek — jól keltezhető a cca. 450-550-es időhatárok közé. Ez adja meg darabunk történeti jelentőségét is. Az utóbbi évek kutatásai alapján a Dunántúl 5-6. századi történetéről kialakított korábbi felfogás egyre tarthatatlanabbá - hiányossá - válik. A terület régészeti és történeti kutatása csakis a népvándorlók történetét és kutatását jelenti, holott minden jel szerint az egykori római tartomány későantik lakosságának egy része - jó része? - az 5. század első évtizedei után is eredeti helvén élt tovább. Ezért régészeti kutatásuk, anyagi kultúrájuk meghatározása nem hanyagolható el. A romani-lakosság létének és anyagi kultúrájának megállapításához a keresztény építészeti és liturgikus emlékek felismerésén, összegyűjtésén és feldolgozásán keresztül vezet a legcélravezetőbb út. Egyrészt nem lehet vita tárgya: a fennmaradt provinciális lakosság életében az egyetlen szervezett, összefogó erőt a kereszténység jelentette ebben az időben. Az sem kétséges: az adott korszakban az építészeti feladatokat, lehetőségeket és igényeket az egvház szabta meg. Míg az 5-6. századi keresztény tárgvak egy részén keresztül nem is bizonyítható közvetlenül az építkezési tevékenység és a liturgikus tárgyak elméletileg a beköltöző germánokhoz is kapcsolhatók lennének, a 6. sz.-i dörgicsei kőlap, az 5. sz. végi gorsiumi korlátpillér, a 6. sz.-i brigetioi lámpafüggesztő vagy az aquincumi polygonalis apszis nagyobb keresztény közösség meglétére és építkezési tevékenységére utal. A 6. sz. második feléből még a püspöki szervezetre is történik utalás. Miért kellene ezeket az emlékeket és a dunántúli keresztény kultuszhelyek későbbi kultikus felhasználását a Pannoniában járt germánok még kikutatatlan, nem adatolt menynyiségű és minőségű kereszténységéhez kapcsolni? A keresztény kultuszhelyek esetenként megérték a magyar középkort. A többszáz éves fennmaradást egyedül és elsősorban az 5-6. sz. folyamán csak évtizedekig Pannóniában tartózkodó gótok, langobardok bizonytalan kereszténységével magyarázni nagyon problematikus és részletes bizonyítást igényelne, amire azonban kísérlet sem történt. Ügy látjuk: nem a brigetioi lámpafüggesztő és a hasonlóan keltezhető tárgyak létezését kell megindokolnunk, megmagyaráznunk a már ingadozó, a korábbi kutatás által kialakított történeti kép alapján. Nem annak sémájába kell beleillesztenünk - beleerőszakolnunk - ezeket a tárgyakat, mert ezek az adott kereteket szétfeszítik. A tucatnvi súlyos tanúbizonyságú és értékű emlék körét tovább bővítve az ezek